Ismert és kevésbé ismert tények, különleges mézek, faragott, fűzött és varrott méhek (galéria)

Délelőtt alaposan körbejárhatták a mézkészítést, illetve annak egyes állomásait az érdeklődők, akik Lódi József méhésztől, a Szent István Méhlovagrend nagymesterétől hallhattak sok érdekességet, ismert és kevésbé ismert tényeket. Kiderült többek között, hogy a hazai mézfogyasztás még mindig alacsony, évente átlagban alig több mint egy kilogramm mézet eszünk fejenként. Köztudott, hogy a magyar méz elsőosztályú, ám mivel itthon háromszor annyit termelnek, mint amennyit elfogyasztunk, ezért a hazai méz nagyobb része külföldre kerül, ahol az egyéb eredetű mézek feljavítására használják. Nem hangzik túl jól! 

A jövő héten, március 10-én esedékes Beporzók napjára is kitért az előadás. Ezen a napon nemcsak a háziméhekre és a méhalkatúakra hívják fel a figyelmet, hanem minden olyan élőlényre is, amelyeknek szerepük van a növények megporzásában. Erre főként azért van szükség, mert a mezőgazdaságban használt vegyszerek jó része veszélyes rájuk nézve és számos környezeti ártalomnak is ki vannak téve ezek az apró rovarok, amelyek pedig nagyon fontos szerepet töltenek be a természetben. Létük vagy nem létünk bizony ránk is hatással van! Nem maradt ki a különböző mézek, a propolisz, a virágpor, a méhviasz és a méhpempő jótékony hatásainak bemutatása sem, miközben arról esett szó, hogyan és milyen fajta mézek készülhetnek.  Az előadás utáni kóstoló során – Lódi József 22 féle mézet vitt magával - olyan különlegességeket is megízlelhettek a résztvevők, mint a kakukkfűméz, az olajfűzméz vagy éppen a zsályaméz. 

Délután aztán kézműves tevékenységekkel folytatódott a nap, aminek folyamán többfajta technikával – fafaragás, nemezelés, gyöngyfűzés, foltvarrás – lehetett méheket, virágokat, mézesmackót készíteni, de aki akarta, azt is megtanulhatta, hogyan kell az élelmiszerek frissen tartására viaszos kendőt csinálni.