A függöny legördült, de a legendássá vált hot-dog és a tea marad!

Ocskay Gáborné, Zsuzsa – írhatnám, hogy néni, hiszen 70 éves, de ma is úgy szalad és „pörög”, hogy sok fiatal megirigyelhetné, szóval inkább nem írom – 1978-ban járt először a Raktár utcai pályán. Azaz, mindjárt a hőskorban érkezett, hiszen a pálya egy évvel korábban épült fel. Ekkor költözött a városba a Budapesti Volán SC jégkorongszakosztálya és vele együtt érkezett a fővárosból az Ocskay család is. A későbbi kiváló válogatott hokis, a tragikusan fiatalon elhunyt Ocskay Gábor akkor 3 éves volt, húga, Zsuzsi, még „pocaklakó”. – A pályán konkrétan 1986-ban, az előtérben álló kölcsönzőben kezdtem dolgozni. Abban az időben korcsolyákkal foglalkoztunk a Csicsó sportszerviz névre hallgató üzletünkben, innen jött aztán az ötlet, hogy a közönségkorcsolyák alkalmával kölcsönözhetnénk korcsolyákat a jégpályán. A férjem, aki akkoriban edző volt, élezte a korcsolyákat én meg vittem az üzlet többi részét – emlékezett vissza a kezdetekre az örökifjú Zsuzsa.

A név sosem került fel

A büfé ötlete csak később, 1990-ben vetődött fel, de a szükséges engedélyek beszerzése és a hely kialakítása eltartott egy darabig, így 1992-ben nyitott meg a Korong büfé. Ezt a hivatalos nevet kapta a melegedő előtt – benne egy másik, üzemelő büfével – található aprócska helység, de valamiért az élet úgy hozta, hogy ez a név sosem került fel rá. A jégpálya akkorra már újabb szintet lépett: fedetté vált. – Igazából bőven megfér egymás mellett a két büfé és mivel a kínálatunk sem ugyanaz, így nem vagyunk egymás konkurenciái. Egyébként mindent meg tudunk beszélni egymással, hisz már lassan húsz éve, hogy a mostani üzemeltetőkkel is egymás mellett élük – tette hozzá. Mivel a csapat is nagyot lépett előre a 70-es évek óta és a nézők száma is több ezerre nőtt egy-egy mérkőzésen, még indokolttá is vált a két büfé léte. 

Csak szív és szeretet

Ki ne tudná Fehérváron, hogy a Korong büfé egyik mára ikonikussá vált terméke a hot-dog és persze a forró citromos tea? – Annak idején még egy győri apuka készítette nekem az első, négy tüskés szerkezetemet, amire a kifliket ráhúztam, hogy a virslinek legyen lyuk a közepükben. Az évek alatt aztán kipróbáltam rengeget fajta virslit és több kiflit is, míg végül megállapodtam az egyik nagy üzletlánc sertésvirslijénél. Hiába sajátmárkás termék, ezt szeretik a legtöbben. A nagy, sajtos bagetteket meg kifejezetten nekem sütik az egyik fehérvári pékségben. Régebben még frissen pattogatott kukoricát is árultam, de aztán az kikopott és a klasszikus termékek mellett, mint a csoki meg az üdítő, maradt a hot-dog. És a tea! Azt is sokan dicsérik, pedig 

 – mondta Zsuzsa (néni), aki a tea és a citromlé esetében is ugyanahhoz a márkához ragaszkodik évtizedek óta. 

Sok emlék, nevetés és könny

Elszaladt az idő, évtizedek múltak el a kezdetek óta. – Nehéz lenne elmondani, mi minden történt, volt sok jó, rossz és sajnos könnyek is. Mindenki ismeri a tragédiánkat: idén 15 éve, hogy Gábor elment. Sokan kérdezték akkor, hogy tudok a történtek után kijönni ide? Nekem Gábor mindig, most is itt van a jégpályán! – árulta el, majd hozzátette, a lányának, a vejének és két csodálatos unokájának köszönheti, hogy Gábor halála után képes volt tovább élni és ma már mosolyogni is tud. Nagyobbik unokája, Bendegúz harmadik éve jégkorongozik Svédországban, ahol külföldiként is csapatkapitány lett belőle! Aztán csak dől belőle a szó, ahogy a fiúkról mesél, csillogó szemmel.

Legördült a függöny

Zsuzsát szinte minden a jégpályához köti, hiszen mindennapjainak, sőt egész életének nagyrészét ott töltötte. Ráadásul férje mellett – akivel ma már külön élnek – a gyerekek, majd később az unokák is állandóan kint voltak, de rengeteg emléke kötődik a játékosokhoz, a csapathoz is. Ezért is nehéz a szíve, hogy a „nagycsapat” elköltözik. – Színházba járó ember vagyok, így színházi hasonlattal élve: legördült a függöny. Csendben marad a nézőtér és nem skandálja itt már többet sokezer ember egyszerre, hogy hajrá Volán! Persze, tudom, az élet a Raktár utcában sem áll meg, itt maradnak a Titánok és az utánpótlás, meg a szinkronkorcsolyázók, továbbra is jönnek az óvodások és lesz közönségkorcsolya is. De az élet itt már soha nem lesz ugyanolyan, mint eddig volt!

És marad a Korong büfé, no és Ocskay Zsuzsa (néni) is, akinek a neve fogalommá vált Fehérváron! Az utcán megismerik, mosolyogva köszöntik, megállnak, beszélgetnek vele. És február végén, amikor 70. születésnapját ünnepelte, rengetegen köszöntötték fel személyesen, telefonon és online is. Ez is rengeteg erőt ad neki.  Azt mondja, már csak ezért sem hagyhatja abba. Szóval, addig folytatja, addig csinálja tovább a hot-dogokat és főzi a teát, ameddig bírja!