Gyermeki öröm az arcokon

A korcsolyázás iránti lelkesedés járta át a napjaimat. Már harminc, sőt harmincöt is elmúltam, de a bennem szunnyadó gyermek alig várta a falubeliekkel együtt, hogy a szeretett Kokas-rét befagyott jegére rámehessen. A füves mező közepén a természet ajándékaként meghúzódó csillogó jégtakaró, a csodás váli panorámával a háttérben csalogatónak bizonyult. A vacogó idő dacára melegséggel töltődött meg a falubeliek szíve, akik korijukat elővéve felszántották az ideiglenes pályát. Jégmulatság volt ez mindazoknak, akik már ügyesek a korcsolyázásban, s a nagy fáradtság ellenére azoknak is, akik csak most próbálták valamire vinni. Csipkebogyóvá csípte arcunkat a fagy, de mi nagyon élveztük, mígnem a lenyugvó nap sugaraiban hazamentünk.