Az ünnep arra való, hogy kiemeljen az időből

– Mire kell odafigyelnie annak, akinek idős hozzátartozója van, aki esetleg távol és magányosan él? 

– A karácsony a szeretet ünnepe, ezért különösen nehéz helyzetbe kerül az, aki kénytelen ezeket a napokat egyedül tölteni. Amikor azt látja a televízióban, hogy a boldog családok együtt ünnepelnek. Akik egyedülállók, akiknek a gyermekeik távol laknak, vagy nincs is gyermekük és magányosan élnek, azoknak mindig nehezebb ilyenkor. Azt mondják, ilyenkor növekszik az öngyilkosságok száma: a valóságban valóban köthető az ilyen tragédia az ünnepekhez, de nem kifejezetten a karácsonyhoz. A Központi Statisztikai Hivatal adataiból azt látjuk, hogy 2020-ban a 65 évesek, vagy annál idősebbek követték el a legtöbb befejezett öngyilkosságot Magyarországon. Ennek oka, hogy az idősek között nagyon gyakori a depresszió. A 60 évnél idősebb személyek körülbelül negyven százalékánál mutatkozik enyhe, 5-20 százalékánál pedig súlyos depresszív tünet. Ahogy telik az idő, romlik az egészség és fokozatosan hanyatlik a cselekvőképesség. Mindez már okot ad egy szomorú, nem igazán jövőbe látó lelki hangulatra, ezért ha hiányzik a családtag, a hozzátartozó, ez nyilván még nehezebben élhető meg. Azt javaslom, ha valakinek idős hozzátartozója az otthonában távol és egyedül él, vagy valamelyik intézmény lakója, ezekben a napokban mindenképpen vonjuk be a karácsonyi előkészületekbe. Együtt csomagoljunk, főzzünk, takarítsunk az ünnepek előtt: a demenciával küzdők például nagyon szeretik a rendet maguk körül. Egy apróság: ha valaki idős és demens hozzátartozójával együtt díszíti a lakást, ügyeljen arra, hogy ne legyenek olyan villanó fények, amelyek őt zavarhatják. Figyeljünk arra is, hogy a beszélgetések során csak olyan történeteket idézzünk fel, amelyekre szívesen emlékszik, amelyek nem zaklatják fel. Ügyeljünk rá, hogy érzékenyek a régi tárgyakhoz fűződő emlékeikre, együtt rendezkedjünk a lakásban, nehogy véletlenül kidobjunk bármit, amihez hozzátartozónk ragaszkodik, legyen az számunkra bármennyire is értéktelen holmi.  Semmiképpen ne hagyjuk magára idős édesanyánkat, édesapánkat, próbáljunk egyre több időt tölteni vele az ünnepek közeledtével. 

– Ha valaki úgy látja, hogy saját maga nem tud megküzdeni a magánnyal, borús gondolataival, kihez fordulhat segítségért?

– Sok lehetőség van arra, hogy szakember segítségét kérjük. Azokat, akik valamilyen intézményben, idősotthonban élnek, az ott dolgozók támogatják. Ha valaki egyedül él és nem tud egyik családtagjához sem fordulni, az próbáljon segítséget kérni azoktól a munkatársaktól, akikkel napközben találkozik, például a házi segítségnyújtás igénybevétele során.

– Ilyenkor nehéz nem arra gondolnia egy idős embernek, vagy hozzátartozójának, hogy vajon hány karácsony maradt még olyan, amit együtt tölthetnek. Miként lehet túllendülni az ilyen nyomasztó gondolatokon?

– Azt szoktam mondani, hogy azt az időt, amit még együtt tölthetünk, használjuk ki, most adjuk meg idős szüleinknek azt, amire szükségük van! Ezek lehetnek nagyon kis dolgok, apróságok, például közös programok. Nem érdemes számolni a hónapokat, inkább könnyítsünk azokon a nehézségeken és fájdalmakon, amelyekkel esetleg küzdenek.

– A fiatalok rohannak, fáradtak és ingerültek, sokan türelmetlenek vagyunk. Hogyan lehet tudatosan figyelni arra, hogy idős szüleinkkel ne legyünk azok?

– Valóban nehéz ez ilyenkor, mert le szeretnénk zárni az évet, sok még a munkahelyen a feladat. De aztán próbáljunk meg tudatosan lelassulni, hiszen az ünnep éppen arra való, hogy kiemeljen bennünket az időből. Próbáljuk megélni idegeskedés és stressz nélkül, hiszen ez az ünnep lényege. De ne feledjük el azt sem, hogy nem csak karácsonykor fontos együtt lenni a szüleinkkel, törekedjünk arra egész évben.

– A hit és a templom segíthet ilyenkor annak is, aki nem hívő, vagy kételkedik hitében?

– Legbelül mindenkiben van egy űr, amit valaminek be kell töltenie. Ha nem Isten tölti be, akkor valami mással próbálják ezt megtenni az emberek. Próbálja mindenki megtalálni azt az utat, amely neki a legnagyobb megnyugvást jelenti ezekben a napokban, de azt kívánom mindenkinek, hogy Isten legyen az, aki betölti azt az űrt, amit önmagában érez.