Sohasem késő! Ötven év után a pátkai templomban is megesküdtek

A szerpentin és a színes papír lampionok még a hétvégi ünnepség emlékét hordozva tekerednek Horváth László és Mária takaros nappalijának lámpáin, amikor betessékelnek pátkai otthonukba. Emlékeztetnek az együvé tartozás, a család örömére és arra az elmúlt 50 évre, amelyből kivirágzott a Horváth család fája, gyerekekkel, unokákkal és megannyi elmesélendő pillanattal. A most 78 éves Mária a Fejér Megyei Hírlap hirdetési osztályáról ment nyugdíjba 2001-ben, innen a kapcsolat, ám történetét elmesélni másért (is) érdemes. Az 50 évvel ezelőtti polgári esküvőjét követően ugyanis – szinte csak egy szempillantásnyi fél évszázad után – múlt hétvégén mondhatták ki Isten színe és Tallér Krisztián plébános előtt a holtomiglan-holtodiglant. Templomi esküvőjükre tehát jubileumi 50. házassági évfordulójukon, azaz aranylakodalmukon kerülhetett sor. Hosszú közös életüket a nagy családdal ünnepelhették meg Pátkán. Akkor szavuk nem volt az örömtől, könnyük a boldogságtól potyogott, most azonban meséltek nekünk. 50 éve együtt… - vezetem fel a beszélgetést, s a 75 éves Lászlónak sem kell több, mosolyog:

- Szokták mondani, gombócból is sok!

Persze az úgy van, hogy látszik rajtuk az összhang, a „félszavakból is” összetartozás, s tudják: ez csak vicc! Mária fiatal, szép csepeli lányként volt hivatalos egy munkás-pilóta összejövetelre 1972-ben, ahol teljes véletlenséggel a jóképű – akkor már feleségkeresőben lévő – László mellé ültették. Nem is kellett neki több, azonmód, pár óra ismeretség után bizony megkérte a kezét! De hogy hogy is volt ez? És hogy lett ebből ötven év? Elmesélték azt is.

László, mint mondja, „alföldi paraszt gyerek” volt, majd főiskolai és egyéb képzés után a katonaságnál lett könnyűszállító helikopter pilóta. Szentül meg volt győződve arról ez az akkor huszonnégy éves pilóta, hogy huszonöt éves korára megnősül. Csepelre, mondhatni tehát, már nyitott szemmel járva érkezett.

- Annyira nyitott szemmel jártam, hogy az egyetlen hölgyként érkező Máriát – aki szervezte, előkészítette ezt a találkozót -, azonnal észrevettem! Mellém ültették s csak néhány tószt és köszöntő hangzott el, mire magamhoz ragadtam a szót és azt mondtam a közönségnek: Én itt és most ünnepélyesen megkérem a jelenlévő hölgy kezét!

Hihetnénk azt, hogy Lászlónak egy csiklandós tréfája volt ez is, de elárulta: nem így volt. – Mivel én azt gondoltam már akkor is, hogy egy nő egy életen keresztül kiismerhetetlen, ezért engedve az első megérzéseknek, arra jutottam pár pillanat után, hogy majd akkor lesz rá egy élet, hogy kiismerjem!

Mária persze nem vette komolyan, de végül 1973 márciusában eljegyezték egymást és még azon év novemberében meg is esküdtek. A csepeli helyi újságban még fotó és kis képaláírás is született az esküvőjükről. Emellé pedig most odacsúsztatták a Fejér Megyei Hírlap hasábjain megjelent jubileumi ünnepi köszöntőt, melyet a család meglepetésként jelentetett meg az aranylakodalom alkalmából. Közben fotóalbumok is előkerülnek, a fiatal, dús hajú, szép és komoly szemű lányról, valamint a helikopter mellett feszítő Lászlóról, akinek sármos arcvonásaiban a magyar Alain Delon mosolyog vissza ránk ötven év távlatából.

Majdan László Börgöndre került, így költözött a közelbe a család. Mária pedig még a hírlapot kiadó Király Kiadói Kft. idején került a hirdetési irodára a kilencvenes években. – Szerettem ott dolgozni, a Honvéd utcában, majd a Fő utcai ügyfélszolgálati irodában voltam. 2001-ben mentem nyugdíjba – emlékezik Mária. Aki mellett tisztességes és odaadó férj volt László, s már házasságkötésükkor megfogadta: amint „bekötik a fejét”, vége az éjszakai életnek és a fiatalkori bohémságnak.

- Nem akarom őt szembe dicsérni, de tőle jobb apát, férjet, nagyapát nem tudnék elképzelni – mondta azért mégis csak neki Mária. Két gyermekük született: László és Mária, unokáik pedig László és András. Családi történetek, kedves emlékek, a gyakori összejövetelek történetei következnek ezután, melyből kirajzolódik egy igazán összetartó família képe. Pátkára nyugdíjazásuk után jöttek, miután már nem kellett tartani attól, hogy a szolgálat elszólítja a családfőt. Olyannyira bevált nekik ez a kis község, hogy az utcában lakik lányuk családja és fiúknak is van otthonuk ugyanitt. Hogyha Budapestről látogatóba jönnek, legyen hely az egész családnak.

És persze a szokásos kérdés sem maradhatott el, ami mindig ott motoszkál az emberben: mi a hosszú és nem mellesleg boldog házasság titka? Már ha van azon túl is titok vagy recept, hogy ki milyen odaadással, elhatározással érkezik egy kapcsolatba…

- Kompromisszum, mindkettőnk részéről! Soha nem vesztünk össze annyira, hogy haraggal feküdtünk volna le – mondja Mária. És hát a katonaság miatt sokat nem volt jelen a férj, akinek otthonléte öröm volt. László is elárulja: - Maximális tolerancia!

- László mindenből kiveszi a részét, takarít, gondozza a kertet, sütni, főzni nagyon jól tud! – sorolja a manapság is igencsak előnyös férj-tulajdonságokat Mária. A házasságban a gyereknevelés is lényeges elem, amelyről azt mondják: a gyerekeket szép szóval nevelték, így nem csoda, hogy ma is nagyon jó a kapcsolatuk mindkettőjükkel. – Mi tényleg megtaláltuk egymást, a jóisten segedelmével!