Két katona maradványait találták meg a vármegyében

Két második világháborúban elesett katona holttestét találták meg az elmúlt napokban amatőr hadszíntérkutatók Fejér vármegye területén – egy harmadikat pedig a Pilisben. A kutatók értesítették a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnökét, Szebenyi Istvánt, aki az információt a megszokott módon továbbította a magyar és a német hadisírgondozással foglalkozó illetékesek felé. A magyar katona földi maradványait már elszállították Zámoly közeléből, a Sárkeresztes mellett hősi halált halt német (vagy legalábbis német egyenruhában harcoló) katona is rövidesen bajtársai mellett nyugodhat majd.  

A magyar honvéd csontjai közelében sapkajelvényt, gombokat és egy gyűrűt is találtak a hadisírgondozók, a gyűrűben pedig egy oda karcolt szívet, női névvel: vélhetően a katona mennyasszonya, vagy felesége nevét gravíroztatta az ékszerbe. Annak alapján azonban van esély az azonosításra még ennyi év után is, hiszen volt már példa hasonlóra. Három éve Sülysáp határában találtak meg egy elesett magyar ejtőernyőst, az ő gyűrűjén is olvasható volt egy női név. Az információkat 15 ezren osztották meg a világhálón és sikerült azonosítani Nagy Endre Istvánt, aki 1944-ben a szovjetekkel vívott tűzharcban veszítette életét. A gyűrűt a méltó újratemetés mellett így át lehetett adni a hősi halott idős lányának.

A katonákat gránáttölcsérbe temették el és nem törték le azonosító cédulájuk felét, mint tették volna azt a bajtársaik, ezért nagy valószínűséggel civilek hantolták el őket a harcok elültével, ahogyan azt már lehetett. Szebenyi István, az elsősorban a Vértes területén tevékenykedő Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnöke a FEOL-nak kiemelte: van esély arra, hogy a zámolyi eset is hasonló sikerrel végződik, és egy újabb család tagjai tudhatják meg, mi történt hozzátartozójukkal és talán rövidesen ott állhatnak majd sírja mellett valamelyik hősi temetőben. Fontos, hogy a második világháború hősi halottjai megkapják az őket megillető kegyeletet és méltó sírhelyre kerüljenek, márpedig megtalálásukra, azonosításukra nem lenne esély az elkötelezett amatőr hadszíntérkutatók és a „hivatásos” hadisírgondozók türelmes és szakszerű munkája nélkül.

Minkét említett helyszín, Zámoly és Sárkeresztes is pokoli harcok helyszíne volt a második világháborúban. Egy német-magyar offenzíva indult Székesfehérvár és Mór között Csákberény irányába Konrád II néven, ez 1945. január 7-től 12-ig tartott. A támadás a zámolyi tankcsatában csúcsosodott ki, ez lett a debreceni után a második legnagyobb páncélos ütközet az országban. A harcok hevességére jellemző, hogy január 9-én, egyetlen nap alatt a német és magyar páncélosok 74 szovjet tankot lőttek ki elenyésző saját veszteség mellett. Január 21-én és 22-én a magyar és német csapatok egy időre visszafoglalták Székesfehérvárt, a városért vívott harcok Sárkeresztest is feldúlták akkor, de korábban és később is, hiszen a település többször gazdát cserélt. Arrafelé a 3. SS Totenkopf-páncéloshadosztály katonái harcoltak, azaz nagy valószínűséggel az ő személyi veszteségeik egyike lehetett a minap megtalált páncélgránátos.