Jó reggelt, Fejér vármegye!

Ritkán vásárolok nadrágot, általában csak olyankor, ha már muszáj egyet beszereznem. Néhány perc alatt kiválasztottam a kívánt darabot, hogy ne szenvedjek sokat, aztán indultam a próbafülkék felé, ahol hosszan kígyózott a sor. A mozgássérülteknek fenntartott kabin azonban üres volt. Két tetovált, orrpiercinges fiatal, egy fiú és egy lány állt előtte összegabalyodva. „Nem mentek be?” – kérdeztem őket. „Nem merünk” – felelte a lány, külsejére rácáfoló ártatlansággal. „Akkor majd én” – vágtam rá, mert siettem. A fiú rántott egyet a fején, mert a haja belelógott a szemébe, és buzdított: „Toljad!” Utálom a divatos szófordulatokat, de ezúttal megbocsátottam, mert arra a percre, amíg rákényszerítettem a farmert a sörhasamra, a valóságosnál sokkal fiatalabbnak éreztem magam.