Odaadással a dégi betegekért

Rendhagyó az egészségügyi pálya, mégis ápolónőként végzi dolgát immáron, ha jól számolom, 34 éve. Mi vonzotta Önt erre a nehéz terepre?

– Így van, pontosan! Ahogy a jegyző úr is mondta méltatásomkor: A dégi rendelőben 1989. 07. 01-én kezdtem dolgozni, azóta több háziorvos mellett én voltam az egyetlen biztos pont mind a mai napig a dégi betegellátásban. Már általános iskola ötödik osztályos korom óta tagja vagyok az elsősegélynyújtó szakkörnek, és két alkalommal a dobogó legmagasabb fokán is ünnepelhettem a csapattársaimmal. Sokat köszönhetek Varga Péternének, a szakkör vezetőjének, hiszen ezek az évek erősítettek meg abban, hogy mit szeretnék az életemben csinálni, és mennyire jó másokon segíteni. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy 2012-ben egy áramütés miatt majdnem eltávoztam az élők sorából, ám a férjemnek és menyemnek köszönhetően szerencsére nem így történt. Újraélesztettek! Ha ők akkor nem tudják, mit kell tenni, ma én nem vagyok itt. Ezek mind megerősítettek abban, hogy mit szánt nekem a Jóisten.

A nemzeti, keresztény-konzervatív értékek nagyon fontosak számomra, ahogy a családi kötelékek is. A férjem, a fiam és a másfél éves Szofi unokám bearanyozza a mindennapjaimat, könnyebbé téve a hétköznapok gondjait.

Ahogy említette, több évtizede van ebben a szakmában, ami nem szokványos, hiszen ezen a területen, a szociális pályával együtt, az egyik legnagyobb a kiégés veszélye. Mi a titka?

– Egyszerű a képlet: Csináld, amit szeretsz, szeresd amit, csinálsz! Több generáció nőtt fel, mióta a rendelőben dolgozom, akik szinte már családtagok, bíznak bennem, és bátran fordulnak hozzám tanácsért. Amennyire megterhelő a folyamatos telefoncsörgés, annyira jóleső érzés is, hiszen ott lehetek velük a nehezebb pillanatokban, ugyanakkor együtt örülhetünk a gyógyulás után. Egy volt kollégám szavaival élek, aki azt mondta, ezen a pályán csak a fanatikusok maradnak ilyen sokáig. Lehet, hogy az vagyok, de nagyon szeretem a munkámat. Fontosnak tartom a másokon való segítést. Egy beteg gyógyulása hatalmas örömet okoz számomra, de persze egy beteg elvesztését is nagyon nehéz feldolgozni. Együtt sírunk, s együtt nevetünk a betegekkel, akik tudják, számíthatnak rám! Ahogy a mondás tartja, a jó pap holtig tanul, és így van ez az egészségügyi szakmában is. Folyamatosan képezni kell magunkat, én is így tettem: körzeti-közösségi ápoló, labor­asszisztens, majd pedig felsőfokú szakápolói képesítést szereztem.

Nagyon szép gondolatokat mondott hivatásáról. Mit gondol szeretett falujáról, Dégről?

– Dég a szülőfalum, itt élek születésem óta. Minden ideköt: a családom, az iskolástársaim és az évtizedes barátságok. Büszke vagyok a falumra, a vezetőségre és arra, hogy az utóbbi években, évtizedben szeretett szülőhazám hatalmas fejlődésnek indult. Remélem, ez a lendület a következő időszakban is folytatódhat. Persze vannak nehézségeink, mint minden településnek, de a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. A megújult Festetics-kastély pedig sok látogatót vonz a településünkre. Büszke vagyok értékeinkre, hagyományainkra. Imádok itt élni!

Ha visszamehetne az időben, hogyan válaszolna a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre?

– Persze, voltak holtpontok és mélypontok is, amikor azt mondtam: feladom. De aztán emlékeztettem magam, vagy más emlékeztetett, hogy miért is választottam ezt a gyönyörű hivatást, és az élet tett róla, hogy továbblendüljek ezen. Ha visszarepülhetnék az időben, a fiatalabbik énemnek csupán azt mondanám: hallgass a szívedre!

Mit jelent Önnek a „Dég Községért” járó kitüntetés, amelyet a Szent István-napi ünnepségen kapott? Ahogy a méltatásában fogalmaztak, Ön egy biztos pont a község életében, akire a betegek számíthatnak.

– Hát nagyon nehéz még most is könnyek nélkül válaszolnom. Amikor megtudtam, nem jutottam szóhoz, nagyon örültem, hogy Dég vezetősége úgy gondolja, érdemes vagyok a kitüntetésre. Ez egy hatalmas elismerés a szülőfalumtól, Dég polgármesterétől és képviselő-testületétől. Ígérem, amíg erőmből telik, megpróbálom a munkámat az elmúlt évtizedekhez hasonló lelkesedéssel és maximalizmussal végezni. A betegek számíthatnak rám!