Csomor Lajos szerint a Szent Korona ereje Jézustól származik

Azonban a vitáknál fontosabb a Szent Korona eseménytörténete, hiszen többször átalakították, megrongálták, kivitték az országból, elásták. És még ennél is fontosabb szakrális jelentősége. Utoljára, a második világháború után az Egyesült Államokban őrizték, majd egy múzeumi kitérő után foglalta el jelenlegi helyét a Parlamentben. A Pákozdon élő Csomor Lajos aranyműves és az általa irányított független kutatócsoport 1983-ban vizsgálhatta meg a Szent Koronát. Több könyvet írt kutatásainak eredményeiről, melyekről minap a katonai emlékparkban tartott előadást. A FEOL-nak a vizsgálatok során átélt szakrális élményéről, illetve az abból fakadó hitéről is beszélt.

– Miként választotta az ötvösmesterséget?

– Valójában nem én választottam, hanem a szüleim. Az egész 1968-ban kezdődött, akkor felvételiztem az Iparművészeti Főiskolára és történésznek Egerbe. De egyik helyre sem vettek fel, mert akkoriban az volt a divat, hogy ha valakinek maszekoltak a szülei, azt nem vették fel sehová. Akkor a családi tanács úgy döntött, hogy aranyműves leszek.
 

– Mivel foglalkoztak a szülei?

– Székesfehérváron, az Ady Endre utcában vezettek egy boltot, ahol mindenféle gyöngyökkel, nyakdíszekkel, gombokkal kereskedtek. A döntésük után elmentem az Állami Pénzverőbe, ahová a kézügyességi próba után azonnal felvettek. Az érettségim már megvolt, két évig tanultam és aranyműves oklevelet szereztem. Akkor ezt kényszernek éreztem, de végül megtetszett.

– Kell ehhez kézügyesség, vagy bárki számára megtanulható?

– Egy bizonyos fokig bárki el tudja sajátítani, de egy szint után már rendkívül nagyfokú kézügyességre van szükség. Hála Istennek úgy születtem, hogy én rendelkeztem ezzel. Amikor 1990-ben mestervizsgát lehetett tenni, a sikeres vizsgázóknak már megengedte a Magyar Nemzeti Bank, hogy maszek aranyművesekké váljanak. Megkaptam erre az engedélyt, és akkor leültem és magamnak dolgoztam. Mivel előtte már a Székesfehérvári Kézműves Szövetkezetben is aranyműves voltam, sok kuncsaftot sikerült ott összegyűjtenem, akik később már hozzám jöttek a megrendeléseikkel. Egészen nyugdíjas koromig itthon tettem a dolgom.

– Mikor került Pákozdra?

– Egészen 1986-tól itt lakunk a feleségemmel, előtte édesapám építette nekem ezt a házat, én utána már csak bővítgettem

– Hogyan került a Szent Korona közelébe?

– Több lépcsős ez a történet. Még Budapesten, a János-kórház mellett laktam 1980-ban, ott vártam a magasvasútat. Volt ott egy könyves pavilon, ahol megláttam egy kötetet, Kovács Éva és Lovag Zsuzsa régész és művészettörténész közös könyvét, ami akkor jelent meg a Szent Koronáról. Felültem a fogaskerekűre, kinyitottam a könyvet és mire felértem a Széchenyi-hegyre, már láttam, hogy a gyönyörű fényképek és a szöveg között alig van kapcsolat. Az írás nem arról szólt, amit a korona magáról elmondott, ezért úgy döntöttem, hogy nekem ezzel foglalkoznom kell. Megkerestem két kollégámat annál a budapesti szövetkezetnél, ahol korábban én már dolgoztam, és azt mondtam nekik, csináljuk együtt! Egészen 1982 végéig közösen készültünk, majd kérvényeztem az akkori művelődési minisztertől, engedje meg, hogy társaimmal vizsgálatokat végezhessek. Meglepődtek, feltételeket szabtak, amiket én természetesen nem tartottam be, de megadták az engedélyt.

– Milyen feltételekről beszéltek?

– Azt mondták, a legfontosabb, hogy nem jelenthetek ki és nem írhatok olyat a Szent Koronáról, ami a tudományos álláspontokkal szöges ellentétben van.

– Akadt ilyen?

– Csak ilyen volt. A vizsgálatra először március 15-én került volna sor, de azt mondta a budapesti rendőrfőkapitány, hogy ha a Csomor kiáll a Szent Koronával a Nemzeti Múzeum elé, akkor a fiatalság másnap mindjárt ki is kiáltja a királyságot. Így aztán előre hozták a dátumot március 7-re. Öt és félórát kaptunk, amire jó alaposan felkészültünk. Magunkkal vittük a Szent Koronáról készült rajzokat, és körülbelül nyolcvan kérdést állítottunk össze, ezekből nagyjából harmincra mindjárt választ is kaptunk. Kiderült, hogy a Szent Korona nem két részből áll, hanem egységes. Azt már biztosan lehetett állítani, hogy a keresztpánt az abroncshoz készült, de ahhoz még kellett némi bizonyíték, hogy kiderüljön, az abroncs is a keresztpánthoz készült-e. Ezért elmentem a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójához, és azt mondtam neki, az a veszély áll fenn, hogy a Szent Korona egységes lehet. Ahhoz, hogy bizonyítsuk az ellenkezőjét, még egy vizsgálatra van szükség. És megkaptam az engedélyt.

– Azaz trükközött.

– Igen. A második vizsgálaton újabb adatokat, méreteket gyűjtöttünk, és akkor már mikroszkópos szemfenékvizsgálót, gégetükröt, más orvosi műszereket és hatalmas lámpákat vittünk magunkkal. Eljött velünk a Magyar Televízió stábja is, hogy később semmit se lehessen letagadni. Nagyon sok minden kiderült, és biztosak lettünk abban, hogy a Szent Korona egységes, nincs külön római és bizánci, latin és görög korona, csak egyetlen korona létezik.

– Ezzel a megállapítással nyilván a történetét is átírták, ugye?

– Át kellett írni. Később összehasonlító vizsgálatokat végeztem, már egyedül. Egyháztörténettel, művészettörténettel, régészettel foglalkoztam és kiderült, hogy a Szent Korona nagy valószínűséggel egy kaukázusi műhelyben, a mai Grúzia északi részén készült és ugyancsak nagy valószínűséggel még a hun korban. Erről először 1986-ban jelent meg az első könyvem, de akkor még alig írtam a művészettörténeti vizsgálatokról, majd 1987-ben az első könyv egyszerűsített változatára nívódíjat kaptam a kulturális minisztériumtól. Aztán 1996-ban adtam ki azt a könyvet, amiben már minden benne volt, amit addigra megtudtam.

– Mára elfogadták ezeket a megállapításokat?

– Hála Istennek azokat igen, amelyekkel kapcsolatban egyszerűen nem tudták tovább tartani a korábbi álláspontot. Ma még ott tartunk, hogy három kérdésben nem ért velem egyet az akadémista tudomány. Ahhoz nagyon ragaszkodnak, hogy a Szent Korona két részből áll, külön latin és a külön görög részből, hogy 1073 és 1077 között kellett készüljön, azaz nem lehetett Szent Istváné, a harmadik pedig, hogy egy bizánci császár ajándéka volt egy magyar uralkodónak.

– Tehát ön ezzel nem ért egyet.

– Nem lehet egyetérteni, mert sokkal régebbi, mint az a korszak, amelyre hivatkoznak. Volt egy levél, amit II. Szilveszter pápa írt Szent Istvánnak, de a történettudomány azt mondta rá, hamisítvány. Négy évet töltöttem azzal, hogy utána járjak, ez tényleg így van-e? Szerintem a levél teljesen hiteles, mert a történészek kifogásai nem állják meg a helyüket. Igaz, hogy magánlevél volt, ezért hiányzik belőle mindaz, amit a történészek kifogásolnak. A levélben az szerepel, hogy Szent István teljes körű püspöki hatalmat kapott a királyi hatalom mellé, és olyan magas rendű uralkodói rangot, amilyennel sem azóta, sem azelőtt senki a világon nem rendelkezett.

– Talált sérüléseket a koronán?

– Rengeteget. A Szent Koronát többször érte sérülés, az elsők között mindjárt akkor, amikor az Árpád-kor után a királyi jelöltek egyike, Ottó bajor herceg Magyarországra érkezett. Egy csobolyóban hozta a koronát, amit szíjjal a lova nyergére akasztott, és nem vette észre, amikor leesett. Csak másnap hajnalban, aztán akkor már visszafordultak és megtalálták. Sokkal később, amikor az erdélyi fejedelem visszaküldte a koronát a királynak, az szintén leesett és megsérült. A küldöttség Erdélyből Kassán keresztül Bécs felé haladt, és Kassán elejtették és elgurult a földön. Akkor a tetején lévő kereszt is letört.

– Mikor lett ferde a kereszt?

– Valószínűleg 1440-ben, amikor ugyancsak összetört a korona, és a legnagyobb sérüléseket a keresztpánt szenvedte el. Királyválasztás előtt állt az ország, az volt a kérdés, hogy Albert csecsemő fia, vagy egy Lengyelországból jött király, I. Ulászló uralkodjon. Albert özvegye elraboltatta a koronát Visegrád várából, ahol akkor őrizték, és Székesfehérvárra vitette, ott koronázták meg a csecsemőt, ő lett V. László. A koronázás után a lengyel király a Hunyadiak segítségével kezdett uralkodni, Albert özvegyének pedig menekülnie kellett. A koronát a gyerek alá, a bölcsőben rejtette el. A gyerek súlya elég volt ahhoz, hogy összetörje, legalábbis behorpassza a keresztpántot, a kereszt pedig beszorult a bölcső sarkába.

– Sokan javították?

– Igen, hiszen összesen öt törést találtam a keresztpánton és több kő is leesett róla. A töréseket minden alkalommal más módszerrel hozták helyre.

– Ügyes mestereknek bizonyultak?

– Akadt közöttük olyan is, de leginkább az volt a kérdés, mikor mennyi idejük maradt a munkára. Utoljára akkor javították, amikor leesett IV. Károly fejéről. Akkor cinezni kellett, mert nem állt több idő rendelkezésre.

– Milyen érzés volt kézben tartania a Szent Koronát? Foglalkozott szakrális jelentőségével, vagy csak mesterként, mint tárgyra tekintett rá?

– Eleinte nem törődtem a szakrális jellegével. A Magyar Nemzeti Múzeum egykori koronatermében került sor a vizsgálatra. Odakészítettek nekünk egy asztalt, egyszerű volt, mint egy vendéglőben. Mielőtt beléptünk volna a terembe, az egyenruhás vagyonőr leült a bejárathoz és ellenőrzött minket, minden iratunkat. A múzeum részéről Lovag Zsuzsa vette ki a koronát a vitrinből, de túl korán lépett be a kordonon belülre, mert megszólalt a riasztó: csak úgy pattogtak befelé az őrök és ránk fogták a fegyvereiket. Én örültem ennek, mert láttam, mennyire vigyáznak a Szent Koronára. Szóval, amikor Lovag Zsuzsa végül letette elém a koronát az asztalra, azt éreztem, hogy valami belém árad, egy olyan eszméletlen nagy erő, hogy majdnem letolt a székről. Attól fogva kezdtem el foglalkozni szakrális jelentőségével.

– Tehát hisz abban, hogy ez létezik.

– Hiszek, mert tapasztaltam: nagyon nagy ereje van a Szent Koronának. Ezt egyébként azok is érezhetik, akik meglátogatják a Parlamentben, mert ott is árad belőle az erő.

– Segíthet a magyarságon a Szent Korona ereje?

– Ez ma még korlátozott. Akkor tudja majd kifejteni minden erejét, ha mindent levesznek róla, ami nem oda való, és olyat tesznek a helyére, ami azonban igen. Például leveszik a két bizánci király képét, mert azokat utólag szerelték fel rá. Az a véleményem, amit alá tudok támasztani, hogy II. Mátyás király parancsára 1608-ban a korona teljes hátsó részét átrendezték. De ha egyszer majd minden erejét visszakapja, akkor annak nagyon nagy hatása lesz, hiszen a Szent Korona ereje az én keresztény hitem szerint Jézustól származik.