Szakál Antal halálára

Lassan csordultig tele a szívünk! A halállal. A szaporodó, egyre sűrűbb halálhírekkel, a szeretettek, tiszteltek, barátok „továbbállásának” a hírével.

Reggelente félve nyitod ki az újságot, a rabláncra fűző számítógépedet, és a Fő utcán reménykedve fogadod a feléd nyújtott kezet: nem azzal kezdi az ismerősöd, hogy ismét elment valaki közülünk.

A közelmúltban tervezgettem – mert oly régen hallottam felőle –, meglátogatom a Vörösmarty Társaság mindenki által szeretett tagját, Szakál Antalt. De jött a fájdalmas hír: Tóni meghalt.

Újabb barát költözik be tavaszodván a verandám előtt kinyíló, és az esti fényekben gyertyaként fénylő fehér orgonavirágba, hogy néhány percig visszaidézzük közös barátok emlékét, felejthetetlen eseményeket, olyanokat, amelyek megszépítették ezt az egyre „huzatosabb”, fanyar „vendéglétet”.

Nem szól bele többé sajátos módon a telefonba: Igen, Szakál vagyok!

Én pedig nem mondhatom neki, mint annyi éven át, nagy-nagy szeretettel: én pedig a szakállas barátod. Hogy mindig valóban baráti, jókedvű legyen a beszélgetésünk.

És most, amikor nehezen találom a klaviatúrán a betűket, keresem a szavakat is, miként fejezhetném ki leginkább azt, hogy milyen embernek tartom Szakál Antalt. Nos, nem nehéz – egyenes embernek. Az egykori testnevelő tanár egyenes testtartása soha nem tört meg, miként hajlíthatatlan lélekkel élte életét. Amit szeretett, és amit sikerült olyan színessé tenni maga és családja, környezete számára, amelyet csak a legkiválóbbak érdemelnek ki a teremtő előtt célért sorba állók közül.

Szakál Antal nemes célokért élt és küzdött. Ereje, képessége szerint a legnemesbekért. Nem lehet kétségünk, hogy így, ekként marad meg családtagjai, tanítványai, barátai, a Vörösmarty Társaság, az Áron Nagy Lajos Művészetbarát Kör tagjainak emlékezetében. Akikkel való találkozást a hozzá méltó hűség jegyében várja, ha majd megkezdjük mi is csillagközi utazásunkat.

És én is reménykedem a legközelebbi tavaszi orgonavirágzásban, amikor váltunk újra néhány szót. Barátságról, szeretetről, festészetről, érmekről, plakettekről, domborművekről. Mint oly sokszor, mikor bejelentkeztél a telefonba: Igen, Szakál vagyok…!