„Visszajáró” idénymunkások dolgoznak a megye nagyobb gyümölcsöseiben

A probléma súlyosságát jelzi, hogy egyes gyümölcsöknél és zöldségeknél már 30- 40 százalékos területcsökkenés következett be a hiányzó munkáskezek miatt, a termelési érték kiesése miatti kár pedig – a FruitVeb (Magyar Zöldség - Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács) szakemberei szerint - közvetlenül és közvetve eléri az évi 80 milliárd forintot. A ráépülő feldolgozóipart is figyelembe véve a teljes szektor szintjén pedig a kár mértéke már közelít a 100 milliárdhoz. A legnehezebb helyzet az erősen kézimunka igényes ágazatokban, a zöldség, - és gyümölcstermesztésben van, főleg akkor, amikor rövid idő alatt nagymennyiségű érett termést kell betakarítani. Ez a munka ágazattól és termelési módtól függően 30- 70 százalékban idénymunkásokra vár, így a nyár elejétől október végéig akár 60-70 ezer szezonálisan foglalkoztatottnak is tud munkát adni a zöldség-gyümölcs ágazat. Azaz, tudna, ha volna elég jelentkező ezekre a tennivalókra, de egyre kevesebben vállalkoznak rá. Azok az idősebb munkavállalók ugyanis, akikre még évekkel ezelőtt biztosan számíthattak a gazdaságok, többnyire kiöregedtek, a fiatalabbaknak pedig nem igazán jelent perspektívát az idénymunka. A fejlettebb régiókból szinte nem is lehet – még tisztességes napszámért sem - szezonmunkást találni, többnyire a hátrányos helyzetű településekről, valamint a tőlünk keletre fekvő országokból jelentkeznek. A munkára általában egy-egy vállalkozó szerződik az általa toborzott és összetartott, többnyire rokonokból, ismerősökből, barátokból, egy faluban, vagy egy környéken élőkből összeálló brigádokkal. A vállalkozó igyekszik jó munkabírású, megbízható, szorgalmas embereket válogatni a csapatába. Szerződésüket egyszerűsített foglalkoztatási formában kötik meg.

Az idénymunkásokat Fejér vármegyében sem tudják nélkülözni a zöldség- gyümölcstermesztők. Nagyvenyim térségében, a Venyim Gyümölcse Kertészetben a vármegye déli térségéből és Tolna vármegyéből érkezett szezonális munkások dolgoznak. Mint Csizmadia György a gazdaság irányítója elmondja, többnyire „bejáratott”, évek óta visszajáró munkavállalók végzik náluk a munkát. Mivel az idén elfagyott a gyümölcs egy része, a gyümölcsösben kevesebb munkáskézre volt szükség. Már végeztek a cseresznye szüretelésével, most a kapálást és növényápolást végzik a szezonális munkások. Nehézsorsú emberekről van szó, igyekszünk segíteni nekik, de elvárjuk tőlük is a tisztességes munkát – fogalmaz a gazdaság vezetője. Beszámolt egy olyan kezdeményezésről is, amely a munkaerőhiányt jelentősen nem enyhítheti ugyan, de lehetőséget ad arra, hogy a családok megtermeljék a szamóca szükségletüket. A Kertészkedjünk közösen program keretében „örökbe lehet fogadni” egy- egy epersort. Az infrastruktúrát, a palántát és a szaktudást a gazdaság adja, a munka és a termés fele a családé. Az első epersor már el is kelt.

A vármegye egyik legnagyobb gyümölcstermesztő gazdaságában, a Borbás kertben is visszajáró idénymunkások dolgoznak a nyári csúcsidőszakban. Amikor ott jártunk, Csertel Balázs 10 fiatalból álló brigádja szorgoskodott a meggyesben. Valamennyien Erdélyből származnak, akárcsak Balázs, aki azonban már Magyarországon él. Öt évig alvállalkozóként dolgozott, öt éve pedig vállalkozóként irányítja a csapatát. Ismeri s brigád tagjait, tudja, ki, hogyan dolgozik, mennyire alkalmas a feladatra.

-Kemény fizikai munka a gyümölcsszedés, pláne, a 30 foknál nagyobb hőségben, ezért is fiatalok vállalkoznak rá. Teljesítménybérben, minőségi teljesítménybérben dolgozunk, s aki ügyes, gyors, az jobban keres. Nagyon oda kell figyelni a szedésre, Edit asszony – Borbás Edit a családi gazdaság irányítója - ugyanis elvárja a minőségi munkát, de a jó teljesítményért jó a viszonzás is. Ha hiba van, „eligazítja” a csapatot, de odafigyel ránk, megbecsül bennünket. Több éve járunk ide, mindig szívesen jövünk, jól érezzük itt magunkat. Reggel hatkor már a gyümölcsösben vagyunk, vasárnaptól péntekig minden nap 12- 13 óráig dolgozunk, majd visszaautózunk Halásztelekre, ahol a brigádtagok szállásai vannak – mondja Balázs. Még megemlíti, hogy napi kötelessége az is, hogy eleget tegyen a munkatársaival kapcsolatos bejelentési kötelezettségének. A „papírmunkát” pedig a vállalkozás könyvelője végzi.

A kérdésre, hogy meddig akarják ezt a munkát végezni, s megéri-e az otthontól távol dolgozni, azt feleli, a fiatalok csinálják, amíg bírják, de ha nem érné meg nekik, nem tennék. Ledolgozzák az idényt, - az ország több részén is számítanak rájuk, - s amikor befejeződik a szezon, haza mennek.

Neki egyébként nem volt ismeretlen az idénymunka, már a szülei is Magyarországra jártak dolgozni, s gyerekkorában ő is gyakran velük tartott, szinte ebben nőtt fel. Annak idején azért kezdte el a vállalkozást, mert a szülőföldjén nem talált munkalehetőséget, s időközben családjával együtt megszokott, megszeretett nálunk, s úgy tapasztalja, hogy az infláció ellenére itt most is „jobb a megélhetőség”.

A munkaerőhiánnyal kapcsolatban Borbás Edit kifejti: hiányoznak az idősebb, tapasztalt szezonmunkások, de ők már nem bírják a „létrázást”. Szerinte segítene a munkaerőhiányon, ha a felnőtteknek olyan tanfolyamokat szerveznének, ahol megtanulnának néhány alapvető műveletet, továbbá, ha a gazdaságok támogatást kapnának a munkásszállások, szolgálati lakások létesítéséhez, illetve az oktató gazdaságként végzett munkáért.