Nagy fába vágták a fejszéjüket a táborlakók

Már-már végtelennek tűnő 63-as út sárbogárdi szakaszán jutok el úti célomhoz. – Megvan! – kiáltok fel örömömben meglátva a gondosan megmunkált templomot és a mögötte meghúzódó takaros kis házat. Az autóból kiszállva gyerekzsivaj és faipari szerszámok zaja szűrődik ki a lugasból. Ekkor már tudtam, hogy jó helyen járok. A kapun belépve egy olyan különleges helyszínre érkeztem, amihez hozzáfoghatót még nem is nagyon láttam. Minden fából volt ameddig csak a szem ellátott; a fakosaras hintától kezdve, a mókuskeréken keresztül a pihenősarokig. Mint később megtudtam, itt minden faragott kompozíciónak megvan a maga kis története. Bizony-bizony, ez a kis csoda – Sárbogárd szívétől nem messze – az elmúlt esztendők alkotótáborainak termékei, vagy éppen amiatt készültek.

A szervezők elmesélték, kezdetben Isztimér adott otthont a fafaragó tábornak, ám immár nyolcadjára látja vendégül Váraljainé Melis Orsolya evangélikus lelkész és férje, Váraljai Péter asztalos- fafaragó az alkotni vágyó gyerekeket, így a mesterség alapjai mellett a lelki táplálék sem maradhat el. A tábor a  Csoóri Sándor Alap támogatásával valósul meg.

Megérkezésünkkor is több helyen folytak a foglalkozások. Az egyik helyszínen követ faragtak, míg a másikon csiszoltak, vagy éppen a végső simításokat végezték el az alkotásokon. Az idei kiemelt téma a fából készült háztartási eszközök színes világa volt.  Készültek a deszkák, tálak, de aki széket, vagy repülőt szeretett volna szorgos munkával létrehozni, arra is volt lehetőség. Mosolyogva és koncentrálva vizslatták a tábort vezető szakemberek a gyerekek kreációit, miközben tanácsokat is adtak a művészpalántáknak.

– Az ördög még akkor is a részletekben bújik meg, ha már több évtizede dolgozik valaki szakmában. Mindig van új felfedezni való! – mondja felém fordulva Nemes Ferenc szigetújfalui faragó, népi iparművész, akinek a szakmai irányításával, valamint két helybéli mesterember, a már említett Váraljai Péter asztalos- fafaragó és Viasz Zoltán furulyakészítő, népi iparművész segítségével folynak a képzések. Beszélgetésünk végén arra is fény derült, hogy az ifjú alkotók nemcsak a környékről, vagy a megyéből, de Nógrádból is érkeztek. Sőt, a fiúk mellett a lányok is a kezükbe vették a különböző famunkáló szerszámokat, mint a vésőt vagy a kalapácsot. A tábor célja egyértelmű, megmutatni a táborozóknak a kétkezi munka örömét!