Emberi maradványok a Focke-Wulf roncsában

– Miként került elő ez a rendkívüli lelet?

 – Magyarország területén körülbelül háromezer repülőgép zuhant le a második világháború idején, ezek jelentős része még mindig a földben, vagy vízben nyugszik. A roncskutatás legfontosabb célja a tárgyak megmentése, hiszen nagyon sok repülőgép nem csak haditechnikai, hanem hadtörténeti emlék is. Az eltűnt pilóták földi maradványainak felkutatása pedig szent kötelességünk. Egy fémkeresővel dolgozó önkéntes, Varga László római régészeti leletek keresése közben olyan alumíniumdarabokat talált, amelyeket nem tudott azonosítani. A régészeken keresztül jutott el Pálffy Sándorhoz, a Magyar Roncskutató Egyesület alelnökéhez. Sándor beazonosította a darabokat és megállapította, hogy azok nagy valószínűséggel egy Focke-Wulf 190-esből származnak. Ezt követően többször felkeresték a helyszínt, felmérték a terepet és utána engedélyeztettük a kiemelést. Ez egyébként Magyarországon elég bonyolult eljárás, esetünkben is hosszú időt vett igénybe. A feltárás első szakasza egy viszonylag kisebb területet érintett, a legfontosabb cél az volt, hogy kiderüljön, milyen mennyiségű lelet lehet még a földben. Ezek az előkutatások bebizonyították, hogy jelentős mennyiségű fémdarab rejtőzhet a felszín alatt.

– Miről árulkodtak a maradványok?

– Nem csak a roncsot találtuk meg, hanem a hősi halált halt pilótát is. A leletek tisztítása során pedig fény derült arra, hogy a szárnyon magyar felségjelzés található. Ez különösen értékessé tette a roncsot, hiszen a magyar Focke-Wulf típusú repülőgépek tevékenységéről, és egyáltalán a magyar csatarepülők harcáról nagyon kevés tárgyi emlékünk van. Hazánk területén eddig mindössze három olyan Focke-Wulf 190-es került elő, amelyből jelentős mennyiségű leletet találtak, de ezek mind német felségjelű gépek voltak. Így ez egy nagyon komoly sikernek mondható. Szerencsénk volt, mert a magyarok sokszor német felségjelzéssel repülték a gépeket, de azúttal megtörtént a magyar jelzés felfestése. Ha ez elmarad, valószínűleg németnek hittük volna.

– Ki zuhanhatott le a repülőgéppel együtt? Tudják már?

 – A repülőgép darabjai jelenleg a szolnoki repülőmúzeumban vannak, egyes darabok már átestek a teljes tisztításon és dolgozunk a pilóta azonosításán. A csontok rendkívül rossz állapotban kerültek a felszínre, ezért nagy valószínűséggel teljesen alkalmatlanok lesznek a személyazonosításra. Emiatt közvetett bizonyítékok alapján kell ezt a munkát elvégezni. Ennek során figyelembe kell venni, hogy hol került elő a repülőgép, hol jelentettek annak idején eltűnt, vagy hősi halált halt magyar pilótát. Ezek alapján jó eséllyel azonosítható lesz a pilóta személye. A jelenlegi adataink szerint valószínűleg vitéz Sztrókay Géza szakaszvezetőről van szó, egyelőre ez még nem hivatalos, a bizonyítási folyamat még tart. (Nevét megtaláltuk a Székesfehérvár repüléstörténete című kötetben: Börgöndön történt meg az átképzése Ju 87-esről Focke-Wulf-ra, innen is indultak bevetésre. A hajózókat a seregélyesi Hadik-kastélyban vagy a községben szállásolták el – a szerző megjegyzése.)

– A legendás Puma-pilótákról, akik a Messerschmitt 109-es vadászgépekkel repültek, viszonylag sokat tudunk. Kik használták a Focke-Wulf 190-eseket?   

– A 102. Csatarepülő és Zuhanóbombázó Osztály. Elsődleges feladatuk a földi harcok támogatása volt, ellenséges élőerőt, szállító járműveket és páncélos technikát támadtak.

– Időben 1944 végén, 1945 elején járunk?

– Igen. A repülőgép, amelyről beszélünk, 1945 márciusában zuhant le. Rekonstrukciónk alapján nagy sebességgel, háthelyzetben csapódott be, a szerkezet teljesen szétszakadt. Akkor már jelentős harctéri szolgálat állt a csatarepülők mögött, kiképzésük egyik helyszíne egyébként Börgönd volt, utána kezdődött számukra a frontszolgálat. Börgöndön tehát ez valamennyire helytörténeti emlék is. 

– Mióta foglalkozik repülőgép roncskutatással?

 – Körülbelül húsz éve kezdtem. Magyarországon, Szlovákiában, Olaszországban és Oroszországban kutattunk eddig, azaz több külföldi expedíción vettünk részt és külföldieknek is szerveztünk munkát hazánkban.

– Melyik kutatására a legbüszkébb régészeti, hadtörténeti szemüveggel nézve?

– Ilyen szempontból nagyon fontos volt a Don-kanyar mentén történő kutatás, ahol a szolnoki vadászrepülők második világháborús frontrepülőterén és Horthy István kormányzóhelyettes lezuhanásának helyén dolgoztunk. A magyarországi helyszínek között kiemelten fontos volt a Börgönd közelében megtörtént kutatás is, hiszen az oroszok egyik híres csatarepülője itt tűnt el, és az ő nyomait kerestük orosz kollégákkal közösen. Sajnos nem sikerült egyértelműen megtalálni a gép lezuhanási helyét annak ellenére sem, hogy nagyon nagy területet átvizsgáltunk. De nem adtuk fel, ez a munka tulajdonképpen még mindig folytatódik. (Odnocenov hadnagy, a Szovjetunió hőse 1945. március 8-án Seregélyes környékén, a börgöndi vasútállomáshoz közel tűnt el, Il-2-es gépét légvédelmi tüzérség lőtte le – a szerző megjegyzése.)

– Tudom, hogy a repülősök szinte minden reptéren otthon vannak egy kicsit, de mégis, hogy érzi magát nálunk?

– A börgöndi repülőtér nagy hagyományokkal rendelkezik, és látszik a fejlődés. De az is, hogy az itteni repülésnek komoly jövője van.