Séta egy néma telefonnal

Az újságíró feladatai közé tartozik feltárni, meglelni az olvasók gondjait, nehézségeit, és mindent megtenni azért, hogy a megoldást jelentő kapuhoz elvezesse. Ezen az úton sok esetben nem segítséget, hanem küllők közé nyomott botokat, hidakon keresztbe rakott gerendákat kap. A külső szemlélő nem látja az okot, amikor új kapukat, új megoldásokat keresve rohan, hogy segíthessen az újságíró, hanem a pokolba kívánt hírverseny ócska harcosát látja benne.

Már magam is úgy érzem, túl tolom a biciklit, szinte fáj a napi, ugyan már, mit beszélek, órákra lebontott háborúk sora. Esténként megkerülöm a várost, hogy kifújja a szél az aznapi katyvaszt, az aznapi bűneimet a fejemből. De én sétálni is rohanva megyek. Tegnap valahogy rálépett az Isten száguldozó hírroncsom fékjére, s egy nem csörgő telefonnal kezemben indultam valódi sétára. Az esős napok előtti városba kóstoltam bele, amit mozgó képekkel osztok meg. A nyájas olvasó egy kockányi szenzációval sem találkozik, ha mégis arra vár, evezzen tovább a hírek tengerére!