Óriási vállalásra készül a gárdonyi testnevelés tanár

Erdélyben született, de egyetemi tanulmányait már Magyarországon végezte Czéczei János, aki most - közel negyed évszázada - a gárdonyi Chernel István Általános Iskola testnevelés tanára. A mozgás, a sport tehát több mint hobbi vagy kikapcsolódás számára.

- A kerékpár szerelem folyamatosan jelen volt életemben, kezdve onnan, hogy édesapámtól már kiskoromban kaptam a kerékpárokat. 2002-ben pedig a tanítványaimmal szerveztük az első nagy túrát: eltekertünk Passautól Bécsig. Akkor ez még nem volt egy felkapott sport, a kerékpár inkább munkahelyi eszköz volt.

2008-ban is volt egy nagy biciklis útja, akkor Grado volt a célpont, ahová Stossek Balázs pedagógus kollégájával együtt tekert le. – Fürödtünk egyet és jöttünk is haza – mondja könnyedén az oda-vissza közel ezer kilométeres útról.

Minden évben szervez kerékpártábort a Balaton körül, de sokfelé vitt már csapatokat hosszú kerékpáros utakra. Ilyen tapasztalatokkal a háta mögött és az emlékeiben most még nagyobb vállalásra készül:

- Július 11-én indulok és augusztus 29-én érek terveim szerint utam végére az olasz csizma körbetekerésével. Szeretnék végig minél közelebb tekerni a tengerparthoz. Az út Tarvízióból indul, az első négy napon a családom kísér, Czéczei Zita, Czéczei Flóra és Farkas Dániel.  Majd Csere Dávid barátom kísér egészen a csizma sarkáig. Onnan unokatestvérem, Sütő András csatlakozik 5 napra. Majd következik egy magányos szakasz, egészen fel Torinoig. Itt Pokrovenszki Péter barátom csatlakozik, akivel együtt felkerekezünk a hegyekbe, keresztülbiciklizünk a hágókon. Remélem, sikerül teljesítenem ezt a túrát, ami 50 nap, 5 ezer kilométer – közel az 50. életévemhez. Célom ezzel elsősorban az, hogy példát mutassak a tanítványaimnak. Azt szeretném, hogy tudják, ha valamit el akarnak érni az életben, nincs másra szükség, csak akaraterőre, munkára. Út közben mindig vannak nehézségek, de azokból álljanak fel és menjenek tovább – így érhetik el céljaikat. Másrészt sporttársaimnak szeretnék példát mutatni azzal, sportsérüléseimet karbantartva képes vagyok ma is ilyen teljesítményre. Ugyanis már rég kimondták, hogy térdprotézisre lenne szükségem, kiszakadt gerincsérvem is van, de mindegyiket jól karban tudom tartani sporttal, tornával. A sport számomra egyenlő az élettel, anélkül már rég fekvő ember lennék. De magamnak is szeretném bebizonyítani, hogy én erre képes vagyok, érezni a végén, hogy megcsináltam. Egy ilyen élményt, tapasztalatot ugyanis már senki nem vehet el tőlem! Kíváncsi vagyok, ez alatt az 50 nap alatt mennyire formálódom át, másképp látok-e az életemre. Bárhogy is, mindenképpen méltó lezárása lesz életem eme korszakának. Utamon a Dalai Láma idézete kísér majd: “a boldogságot nem készen kapjuk, hanem a cselekvésünk által”.