Kinek a kezébe való fegyver? Vélemények a fehérvári tragédia kapcsán

Öngyilkosság a déli határon  

A Magyar Honvédségnél szolgáló területvédelmi tartalékosoknak – akik januárig még éles lőfegyverrel láttak el szolgálatot például a déli határon – a háziorvosi vizsgálat mellett egy elég egyszerű pszichológiai vizsgálaton kell megfelelniük, lényegében írásbeli teszt, feladatlap kitöltésével. A honvédség már levonult a déli határról, de az őket váltó határvadászoknál is hasonló a gyakorlat. A szerződéses katonáknál már más a helyzet, ők Kecskeméten kell, hogy átmenjenek egy szigorúbb alkalmassági vizsgálaton. Ott már több száz kérdéses tesztlap kitöltése vár a jelentkezőre más vizsgálatok mellett, majd a katona-pszichológus személyesen ül le beszélgetni a leendő fegyveressel, mielőtt megszületne a végső kiértékelés. Sajnos a vizsgálatok szigora – a tapasztalatok szerint – néhány esetben azon múlik, hogy az adott területen mennyire van szükség a jelentkezőre.  

Egy sok váltásban határon szolgáló, tiszti beosztású honvéd elmondta: amikor például látták, hogy valami baj lehet társuk lelkiállapotával, értesítették az alakulat pszichológusát, aki miután beszélt a katonával, már nem került vissza a fegyveres szolgálatba. De ehhez a társak figyelme kell. Mint ahogyan ahhoz is, hogy időben észleljék, ha valaki depressziós jeleket mutat, stresszes, vagy „befordul”. Ez egyébként mindenkinek a saját érdeke, hiszen aki több tucat éles lőszerrel és egy gépkarabéllyal lát el szolgálatot, szélsőséges esetben a társai ellen is fordíthatja a fegyvert. Ilyen szerencsére nem történt, de öngyilkosság volt a határon: az egyik esetben éppen egy pénzügyőr oltotta ki saját életét. A katona maga is felhívhatja a pszichológust, ha úgy érzi, szüksége van rá, erre megvan a lehetőség: minden katonai szervezetnél dolgozik csapat-pszichológus. A hivatásos katonáknak időközönként – néhány évente – alkalmassági vizsgálaton kell megjelenni, amit indokolt esetben gyakoribbá tehetnek.   

Géppuskával az autóroncsra 

Fülöp Attila amellett, hogy fegyvergyűjtő- és szakértő, három évig fegyveres biztonsági őrként dolgozott a Magyar Honvédségnél, a székesfehérvári Nagysándor József laktanyában. 

– Elméleti és gyakorlati képzésünk is volt ­– mondta Attila, aki egyébként 26 éve sport maroklőfegyverre saját tartási engedéllyel rendelkezik. – A jogi tudnivalók elsajátítása bizonyult a legszárazabb témának, de komoly egészségügyi vizsgálat is következett Kecskeméten. Nem csak a reflexet ellenőrizték és erőltetett menet szerepelt a programban, de a legmélyebb fizikai és pszichológiai vizsgálaton is meg kellett felelni, hiszen éles fegyvert kaptunk.  

A maroklőfegyver tartásához a kezdeti sikeres elméleti és gyakorlati vizsgák után arra is szükség van, hogy évente kétszer le kell lőni egy bizonyos köregységet: ha nincs meg a szint, a minősítés, az engedélyt visszavonják. A bodajki szakember véleménye az, hogy a környező országokhoz képest megfelelőek és kellően szigorúak a szabályok Magyarországon. Szlovákiában például akár sorozatlövő gépfegyverrel is lövöldözhet egy lőtéren bárki, ha megkapja a fegyvertartási engedélyt. Gyakori például, hogy kivisznek a lőtérre egy autóroncsot, ahol aztán gépkarabéllyal, géppuskával, golyószóróval addig lövik, amíg az darabokra nem esik. Ilyet nálunk nem lehet csinálni.  

Vadászok és sportemberek 

A székesfehérvári Major Tibor 22 éve fegyverműves, hatástalanít és készít is fegyvereket. Arra hívta fel a figyelmet, hogy külön kell választani a sport és a vadászati célra használtakat.   

– A vadászlőfegyverek esetében a sikeres vizsga után meg kell jelenni pszichológiai vizsgálaton, ahol eldöntik, kiadható-e az engedélyt, vagy sem. Az már kérdéses, hogy az évek során miként alakul valakinek a mentális állapota, hiszen az engedély megszerzésétől fogva már csak a háziorvos dönti el, hány évre hosszabbítja azt meg, de pszichológus már nem vizsgálja a vadászt. A sport, azaz céllövő fegyverek esetében először el kell menni a pszichológushoz, aztán egy év úgynevezett „helybenjárás” következik, majd amikor meglőtte azt a bizonyos köregységet, amit megkövetel a törvény, a sportkör elnöke javasolhatja az adott személy részére a fegyver kiadását. De azután szükséges megismételni a pszichológiai vizsgálatot.    

Major Tibor szerint magát a vizsgálatot nehéz kijátszani, de az, hogy azután milyen elmeállapotba kerül valaki, már kérdéses. Mindenesetre ő is úgy látja, hogy a magyar fegyvertartási szabályok az egyik legszigorúbbak Európában. Amit helyesnek tart, de a további szigorítást nem látja indokoltnak.

Beszűkült tudatállapot az adott helyzetben 

A Terror Elhárítási Központnál, közismertebb nevén a TEK-nél, vagy bármilyen más megyei vagy régiós beavatkozó szolgálatnál magasabbak a követelmények, mint az átlag rendőrök esetében. Logikus: minél speciálisabbak a feladatok, annál nehezebb a megfelelés, többféle orvosi, pszichológiai szűrőn kell átesnie a jelentkezőnek. Amíg egy átlagrendőrnek orvosi vizsgálaton, 300 kérdéses pszichológiai teszten kell megfelelnie, addig egy kommandósnak a kérdései már mondjuk félezret számlálnak, de szituációs gyakorlaton is meg kell jelennie, ahol nagy valószínűséggel kiderül, rendkívüli helyzetekben miként reagálna. Erről Horváth Sándor egykori békefenntartó, korábban a rendőrség különleges szolgálatának tagja, biztonsági szakértő beszélt a feol.hu-nak.  

– A szűrővizsgálatok ilyenkor általában évente ismétlődnek, kivéve, ha valamilyen rendkívüli esemény történik. Annak minősül, ha például egy intézkedés során valaki életveszélyes helyzetbe kerül, fegyvert fognak, vagy lőnek rá, esetleg ő kénytelen súlyos kényszerítő eszközt alkalmazni. Ilyesmit minden esetben parancsnoki kivizsgálás követ, melynek során vizsgálják a fegyver használatának jogszerűségét is. Ha jogszerűtlen volt az intézkedés, akkor jogi következmények jönnek, ha nem, akkor azt is vizsgálják, hogy lélektani értelemben bekövetkezett-e sérülés. Ezt egyébként a parancsnok és egy tapasztalt állomány általában már jól meg tudja ítélni a viselkedési jellemzők alapján. De a pszichológiai vizsgálat során nem biztos, hogy előjönnek azok a problémák, amelyek például a poszttraumás stresszre utalnak. Lehet, hogy a hatások fokozatosan, hónapok, vagy évek során rakódnak egymásra, mint annál a játéknál, amikor egymásra kell rakni az elemeket, mígnem a rakás a legkisebb hatásra meginog és összedől. Vagy mint egy húr, amely addig feszül, míg el nem pattan.  

Horváth Sándor volt az, aki néhány éve a hazánkba látogató Chuck Norris amerikai filmszínész személyi védelmét is megszervezte. Szerinte a rendszer nem azt keresi, hogy ki felel meg az ilyen feladatokra, hanem azt, ki nem. Azaz, aki túllép a „nem megfelelt” kategórián, még nem biztos, hogy alkalmas különleges bevetésre. Ezért van, hogy ha valaki a szervezeten belül speciális feladatra jelentkezik, utána egyebek mellett külön orvosi-pszichológiai vizsgálatokon kell megfelelnie, ahol még azt is vizsgálják, hogy a múltjában akad-e valamilyen magatartási probléma, bármilyen kérdés.   

– A rendőrségnél gyakorlat, hogy ha különleges esemény történik, azt utána részletesen át kell beszélni. A speciális egységeknél ez rendszeres, hiszen ők csaknem minden esetben különleges bevetéseken vesznek részt. Mi történt, hogy történt, kinek, mi volt a feladata? Ha valaki nem a megfelelő eljárási rend szerint tette a dolgát, akkor vizsgálják, hogy a túl- vagy alulcselekvésnek, a „lefagyásnak” lehetett-e mentális, pszichológiai oka, vagy csak a tréning hiánya mutatkozott meg? Egy körültekintő parancsnoknak ilyenkor intézkednie kell.  

A rendőrség hivatásos állományának tagjainál van szolgálati fegyver. A nyomozók esetében a parancsnok dönti el, hogy a fegyvert szolgálati időn túl is magánál tarthatja-e a rendőr: például, ha olyan nyomozást végez, hogy szüksége van önvédelmi eszközre saját maga, vagy a családja védelméhez. Hiszen napi szinten találkozhat olyan bűnözőkkel, akik miatt ez indokolt lehet. A járőröknek nem szokták ezt megengedni. Mi lehetett az oka annak, ami Székesfehérváron történt? Vajon meg lehetett volna akadályozni a tragédiát? Horváth Sándor válaszához egyelőre kevés tudható a körülményekről.  

– Ennek megítéléséhez tudni kellene, hogy az áldozat hány éve lépett szolgálatba, milyen volt a szolgálati múltja, a családi háttere, akadtak-e magánéleti, vagy anyagi problémái?  Valamiféle hajlamnak mindettől függetlenül kellett lennie, hiszen nem mindenki képes arra, hogy önkezével vessen véget az életének. Egyik kollégám a taktikai képzések közben ilyen esetekre vonatkoztatva azt szokta mondani, hogy az adott ember, adott helyzetben, beszűkült tudatállapotban éppen azt látta a legjobb megoldásnak a problémájára, amit éppen tett. A kívülállónak a részletek ismerete nélkül nagyon nehéz ebben bölcsnek lennie.