Ott a park, a régi szerelmek lábnyoma - Sárbogárd

Éppen ezért segítségül hívtam egy igazi tősgyökeres helybélit, akinek göndör barna hajának néhány őszes fürtjében, szemének huncut csillogásában benne volt Bogárd őseinek szelleme. Nem volt előre megbeszélve, csak úgy spontán jött a találkozó! Társaságában olyan érzésem volt, mint amikor anno nagyanyámmal ültünk kettecskén a verandán és ő az életéről beszélt, én pedig hallgattam csendben. Hitvallása volt, hogy a jelen a múltban gyökerezik, és ha megismerjük a múltat, az a mához is közelebb visz bennünket. Az idegenvezetés során hasonló érzések kerítettek hatalmukba: amikor ő beszélt szeretett településéről, abban öröm volt, annak értelme volt. Ahogy tekintete messze révedt és szeme mosolyogva könnybe lábadt, akkor belém nyilallt: én is így fogok majd egyszer beszélni az én kedves kis falumról?

A központban találkoztunk – kérte, nevét ne fedjem fel. Elmesélte, mi minden található itt, szinte szó szerint karnyújtásnyira. A régi és új városházától kezdve egészen a százéves óvodáig, ami – képzeljék – egészen a kétezres évek közepéig gyerekzsivajtól volt hangos, ma könyvtárként funkcionál. Kövek között is bolyongtunk, talpunk alatt és felett kőlapok meséltek. Az emlékparkban jártunk, melyben ott rejtőzik ezer magyar esztendő minden dicsősége és tragédiája, mementó a kőbe vésett üzenet. Évszázadonként egy-egy emlékmű állítja meg a vándort, a park szeletei felölelik a magyarság egész történelmét. Ott áll például immáron régi, jól megszokott helyén az itt élők összefogásának eredményeként az a magyar hősi emlékmű, melynek kőfalán az első és a második világháború hősi halottainak neve szerepel: „Pihenj, te néma hadsereg!”

– szól a rajta lévő üzenet. A millennium alkalmából 2001-ben avatták a település szívében a Huszár Péter helybéli kőfaragó által készített emlékparkot, ami ma már rég nem temetőjellegű, az évek alatt a Hősök tere átformálódott, a városi ünnepségek méltó helyszínévé, emlékhellyé vált. 
A parkkal átellenben, a főutca másik oldalán a történelem és egyúttal Sárbogárd egy újabb darabja tárul elénk. A Postautca sarkán álló 20. században épült pártás ház a város egyik legrégebbi, műemlék jellegű épülete, amely szintén évtizedekkel ezelőtt, a helybéliek összefogásaként menekült meg attól, hogy végérvényesen eltűnjön a város történelméből. A kétezres évek elején a pártás ház megmentése érdekében a Városszépítő és Hagyományőrző Egyesület, a Sárbogárdi Építészfórum, a Mezőföldi KözTér Közhasznú Egyesület és a Sárszentmiklós Egyesület a polgárokkal közösen állt a ház megmentéséért, sikeresen. Ahogy korábban is, most is különböző üzletek, köztük cukrászda otthonául szolgál. 

A főutcán szemünk elé táruló épületeket elemezve az is kiderült, hogy a történelem során a helyi zsidók is fontos szerepet vállaltak a mezőváros kulturális, gazdasági és közéletében is. A több száz fős közösség a világégésig saját elemi iskolát és főiskolát is fenntartott, nem beszélve a mindösszesen néhány száz méterre a Bercsényi utcában található zsinagógáról, amelyet Fejér megye utolsó eredeti zsinagógájaként tartanak számon. Talán az sem véletlen, hogy olvasóink jelölései alapján a város legjellemzőbb épített örökségének éppen ezt az épületet választották, amely az egykori sárbogárdi és környékbeli zsidóság hitéletének otthonául szolgált. Ahogy az ottjártunkkor kiderült, az 1879-ben épült sárbogárdi zsinagóga több mint fél évszázad után végre olyanok kezébe került 2022 elején (Alba Régió Kulturális Alapítvány), akiknek feltett szándéka az épület és a helyi zsidó örökség megóvása. A vevők feltett szándéka, hogy pár éven belül a zsinagóga kulturális és közösségi célokat szolgáljon. Jelenleg a zsinagógában előzetes telefonegyeztetést követően kiállítás tekinthető meg a helyi zsidóság történetéből. A különleges épület egyik látványos darabja közé tartozik a főbejárat feletti kis timpanon, melynek közepén helyezkedik el a rózsaszín márványból készült mózesi kőtábla a héber nyelvű Tízparancsolattal és a következő felirattal: „(Állította) Az elhunyt Eisler Báruch úr lelkére emlékezve (felesége) Riza Hája úrhölgy a Szent Színe előtt (5)638. /1879/ évben."

Ezt követően kocsiba ültünk és egy olyan kincset fedeztünk fel, ahová a bogárdiak rendszeresen kijárnak kiszellőztetni a fejüket. A térség természeti adottságai turisztikai szempontból is kedvezőek – emelte ki az idegenvezetőnk. A rétszilasi, örspusztai tavak és környéke természetvédelmi terület, a természetjárók, túrázók, kirándulók kedvelt helyszíne. A tervek szerint pedig a jövőben kerékpárutakkal, madármegfigyelő helyekkel, kilátókkal szeretnék még vonzóbbá tenni, melynek köszönhetően igazi turistaparadicsommá válhatna a település, ahol mint olvashatják, bőven akad látnivaló. 

Sárbogárd fejlett közigazgatási intézményhálózattal rendelkezik, emellett négy óvoda, három általános iskola és egy speciális előkészítő iskola látja el a nevelési-oktatási feladatokat. Kedvező földrajzi fekvése következtében minden irányba jó vasúti, illetve közúti tömegközlekedési kapcsolatokkal rendelkezik. Fő közúti kapcsolatát a 63-as számú főút adja, amely áthalad a város tengelyén. Nincs más hátra, mint előre: irány Sárbogárd!

Sárbogárd a világ közepe, aki nem hiszi, térjen be!

Mindegyik településrésznek megvannak a maga szépségei és történetei. Ezúttal is helybélieket kérdeztünk arról, mit gondolnak szeretett településükről, miért szeretnek itt élni?

Nagy László ezer szállal kötődik a városhoz. Építőipari vállalkozóként és a helyi labdarúgó-egyesület vezetőjeként örömmel látja azt a fejlődést, megújulást, ami az utóbbi években bekövetkezett. Bízik benne, hogy a hamarosan megépülő sportcsarnok egy hiánypótló beruházása lehet a mindennapi testnevelésnek és a tömegsportnak ebben a térségben. 

– Ötven éve élek Sárbogárdon, ide születtem, ide jártam óvodába, iskolába, gyakorlatilag csak az egyetem idejére hagytam el a települést. Jelenleg is a helyi gimnáziumban tanítok – mondja Novák-Kovács Zsolt, hozzátéve, hogy ez idő alatt volt szerencséje mindegyik településrészt bebarangolni, megtapasztalni, de mindig van új felfedezni való. – Sárbogárd egy élhető, természetközeli, családias hangulatú kisváros képét tükrözi vissza, ahol mindenki ismer mindenkit, és az emberek akár az utca túloldaláról is köszönnek – tette hozzá.

Békési József szintén tősgyökeres bogárdi, gyermekkora óta itt él. – Viccesen azt szoktam mondani, hogy Sárbogárd az ország közepén található, ahol tulajdonképpen semmi nincs, de igazából minden elérhető távolságon belül van. Mert akár Budapestre, akár a Mecsekbe, Bakonyba szeretnénk menni, minden közel van – mesélte. Hozzátette, Sárbogárd természeti adottságai turisztikai szempontból kiemelkedőek.
A rétszilasi, örspusztai tavak környékének fejlesztése a kitörési pontot jelenthetik.