Kedves túlélőbajnokok bukkanhatnak fel a velencei-tó partján (videó)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület beszámolója szerint egyre több fehér gólya dönt úgy, hogy nem vállalja a viszontagságos utazást a déli tájak felé. A folyamat szerintük közel húsz éve kezdődött. Azok a madarak, amelyeknek sikerül túlélniük a tél viszontagságait, a következő évben is jó eséllyel maradnak helyben, mivel akkor már tapasztalattal, kidolgozott túlélési stratégiával rendelkeznek. A szakmai szervezet rámutat, hogy a fehér gólyák áttelelési próbálkozása egy természetes alkalmazkodási folyamat része. Ez a jelenség a földtörténeti közelmúltban, mintegy tízezer éve, a legutóbbi jégkorszakot követően, a mostaninál jóval nagyobb nagyságrendben, fajok százait érintve már lezajlott.  

A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy a kockázatot vállaló egyedek sem teljesen kiszolgáltatottak a környezeti hatásoknak, hiszen adott esetben akár egyetlen nap alatt is ezer kilométerrel délebbre húzódhatnak. Az áttelelő fehér gólyák eddig eléggé szerencsések voltak, a kimutatások szerint 2004 és 2017 között például csak egyetlen ismert példányt pusztult el Magyarországon, és az is betegségben. Ha pedig arra gondolunk, hogy a fehér gólyák akár Dél-Afrikáig is elrepülnek, ami oda-vissza több mint 20 ezer kilométeres veszélyekkel teli utat jelent minden esztendőben, akkor már nem olyan nehéz megértenünk azt a madarat, amelyik inkább a maradás kockázata mellett dönt.  

Fenyvesi László, a Duna-Ipoly Nemzeti Park környezeti nevelője, a Dinnyési-fertő házigazdája jól emlékszik arra az esetre, amikor egy általa Pákozdon meggyűrűzött gólyafiókát később Dél-Afrikában, Fokföldön teljesen legyengülve, de élve találtak meg. (Azóta sem jutott hozzá vissza hasonlóan szenzációs adatközlés.) De azt a jelenséget is jól ismeri, hogy némelyik gólya itt marad nálunk, kivárva a jobb időt.   

– Egyre több gólya kerül a menhelyekre, ahol ma már akár százas nagyságrendben nevelik őket – indokol Fenyvesi László. – És ha ezeket a madarakat még időben, mondjuk augusztus végén szabadon engedik, akkor sem biztos, hogy útnak indulnak, hiszen ők már másként lettek „szocializálva, továbbra is inkább az embertől várják a kiszolgálást. Szerintem alapvetően ez van az ilyen történetek mögött, mert normál körülmények között a gólyák bizony útnak indulnak augusztus 20.-a környékén, és ez így van mind a mai napig.   

Az említett madármenhelyek egyike a közelünkben például a sukorói Vadmadárkórház, vagy éppen a székesfehérvári madármentő állomás, mindkét helyről engedtek már el gólyákat. 

– Az egyik példányt, amelyik augusztus végén repült ki a fehérvári állomásról, még október derekán én magam is láttam Dinnyésen – folytatta Fenyvesi László. – Ezek a madarak, ha szabadon vannak, még mindig találhatnak maguknak ennivalót, akkor lesznek gondban, vagy akár nagyobb bajban, ha ennél is keményebbre fordul az időjárás. Olyankor történik meg, hogy odaszegődnek egy-egy horgász mellé, vagy más helyre, ahol ennivalót remélnek. A gólya szerencséje, hogy elég sok mindent megeszik: akár pockokat, egereket, gilisztát.    

A Velencei-tó partján, a Szúnyog-szigeten egy korábbi télen állandó vendég volt egy gólya. A csónakkikötőnél sétálgatott és nem zavartatta magát különösebben, ha a közelébe ment valaki. Jól emlékszik rá Bozai Zsolt is, a Magyar Országos Horgász Szövetség velencei-tavi kirendeltségének halőri csoportvezetője, aki kollégáival rendszeresen járja a partokat és semmi sem kerüli el a figyelmét.   

– Úgy hallottuk, a sukorói Vadmadárkórházból repült oda – idézte fel azokat a heteket Bozai Zsolt. – Annyira megszokott minket, hogy idővel már kézből nyújtva is elfogadta az eledelt. Aztán ezt látva idővel egy kócsag is csatlakozott hozzá, egészen közel jöttek minden alkalommal, és aztán szinte már párban jártak. Ám ebben az évben egyelőre még nem láttunk a tó környékén telelésre készülő fehér gólyát, de nem leszünk meglepettek, ha ez esetleg ismét megtörténik.  

Egyébként ha nem is találkozhatunk megint kézből etethető gólyával, azért ezen a télen sem maradnak program nélkül azok, akik szeretnek a madarak közelében lenni. Fenyvesi László december 28-án a székesfehérvári Zöld-tanyánál, majd másnap a kápolnásnyéki Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnáziumban tart madárgyűrűzési bemutatót. Ilyenkor előbb etetik a madarakat, majd amikor már elég sok gyülekezik össze, elhelyezik a hálókat is, befogják és gyűrűzik őket. Mindenki, aki szereti a tollasokat, ott lehet és részt vehet elengedésükben is, ez főként a gyerekeknek lesz nagyszerű élmény.