90. születésnapján köszöntötték a felsővárosi Hegedűs Györgyné, Terike nénit

A második világháború borzalmait Fehérváron élte át. Először a Rác utcából bombázták ki őket, ahol akkoriban nádfedeles házak voltak, amik a város második bombázásakor leégtek teljesen. Utána a Palotai útra került és ott, majd a Szömörce utcában vészelték át a világégést. „A mai Pláza előtt a Mária szobor mellett láttam a háborúban, amikor a döglött ló húsát sarabolták az emberek, vagy az Országalmánál a táblával a nyakában felakasztott embereket. Sajnos sok mindenről van személyes tapasztalatom” - mesélte Terike néni.

Fiatalként Mosonmagyaróváron szerzett aztán baromfitenyésztő szakmunkás bizonyítványt és az iskolaszünetekben a Vasútállomáson dolgozott: először kapált, majd segéd volt egy irodavezető mellett. Majd a KSZG-nél helyezkedett el a Feketehegyen, ahol átmenetileg dolgozott csak bérelszámolóként, aztán hosszú ideig távírászként dolgozott a Vasútállomáson. „Kopogtattam és itt van még mindig a fejemben a morze Abc” - mondta. Ebben az időben, 1952-ben ment férjhez. Egy lánya és két fia született és egy darabig otthon volt családanyaként.

Elvégezte közben az eladói, boltvezetői tanfolyamot és 1965-ben az Albakerhez ment, ahol 22 évet dolgozott. A Magyar Királlyal szemben (akkor Velence Szálló) a 206-os számú boltban az önkiszolgáló részen volt pénztáros. „Innen mentem nyugdíjba, de az akkori főnököm kérte, hogy maradjak a csemege részlegen. Utána még dolgoztam a Skálában a műszaki osztályon, majd a mai Ősz utcai OTP helyén a mezőgazdasági boltban egészen addig, amíg le nem bontották. A bolti munkák után pedig még kilenc évig a Vasvári Pál Gimnáziumban takarítottam.”

Sokáig a felsővárosi Szövetség utcában laktak a férjével és Hegedűs Györgyné két cikluson keresztül is a városrész képviselője volt az akkori Városi Tanácsban.

Mint Terike néni mondta, kinőtt mára az unokázásból, mert a legfiatalabb is 23 éves, de boldog családban él, ahol összetartanak és szeretik egymást.