Jó érzéke van a gömbökhöz a velencei fagyiárusnak

Akár egy filmben: a forróságtól remegő levegőben egy „kis növésű” fagyisautó tűnik fel a Velencei-tó partján. 22 éve jön-megy a kis kocsi, a volánnál a 66 éves Hebők Andrással. Várják már a kajak-kenu akadémisták, hogy menetrend szerint érkezzen a pályához.

Főhősünk ezer szállal kötődik a futballhoz, 50 éves koráig rúgta a bőrt. Nem hiába látjuk az autó hátoldalán a futballmémek hazai atyját, a Trollfocit idéző mini képregényt: az angol labdarúgó-válogatott sztárja, Harry Kane, négy gombóc fagyit kér Marco Rossitól, a mieink kapitányától, aki mosolyogva adja a hűvös britnek a kért mennyiséget a tölcsérben – utalva a meggypirosak világraszóló 4-0-ás győzelmére.

A velencei fagyiárus szinte magától mesél, sokak szerint a stand-up műfajban is helye lenne.

Hol kezdte a futballt?

– Ifistaként a BKV Előrében, aztán az MTK-ban folytattam, ahol a tartalékbajnokságban játszottam. Elekes Józsival és Elekes Pistával is együtt játszottam. A 70-es években aztán lejártam a Chinoin csapatába, Lőw Zsolt apjával, Jancsival a BLASZ-ban játszottunk. Akkoriban a Ferencváros legendás hátvédje, Szűcs Lajos a Vasas Izzóban játszott, vele is megismerkedtem. Közben a Thököly Vendéglőben voltam pincér, de a Megyeri Csárdában is dolgoztam, oda az újpestiek jártak be sokan. A Tungsram strandon Fekete Lacival (az Újpest néhai 21-szeres válogatott, négyszeres bajnok labdarúgója – a szerző) lábteniszezgettünk. Aztán egy betömött fogtól szívizom-, szívburok-, szívhártya-, mellhártyagyulladást kaptam. 44 napig voltam kórházban. Akkoriban már a Végh Antal nevével fémjelzett csapatban, a Szocreálban játszottam, de a kórházi kezelés után már nem bírtam futni. Tóni azt mondta, menjek ki a bal szélre, mert oda úgyse megy a labda. Emlékszem, egyszer 3-3-nál pár perc volt hátra, amikor hozzám pattant a labda, be is vágtam! A bal oldalon éreztem jól magamat, de mindig befelé cseleztem. Van itt rüszt, kérem! Tudatosan lőttem nagyokat! Kispályán volt, hogy kezdőrúgás után vertem be a labdát. Aztán protézis került a lábamba, a focinak vége lett.

Legendás helyeken pincérkedett annak idején, régi motoros a vendéglátózásban…

– Budapesten kezdtem, aztán amikor harminchárom évvel ezelőtt Velencére költöztem, akkor az Alba Regia szállodában dolgoztam. Korda Gyurival futottunk össze, amikor leköltöztek a tóhoz, még a Thökölyből ismerjük egymást. Mondom neki, te mit keresel itt? Itt lakom, mondta. És te – kérdezte. Én is.

Honnan jött a cukrászat?

– Egy olyan házat vettem, amiben az előző tulajdonos cukrászatot üzemeltetett. Újraélesztettem az üzletet a feleségem segítségével. Ez pár évig működött, ekkor már volt egy tologatós fagyisautóm. Az üzlet nem ment, ekkor lett a cukrász üzemünk. Elkezdtünk kiszállítással foglalkozni. Több nagy fehérvári cégnek, élemiszerboltoknak szállítottunk süteményt, szinte minden kilométerkőnél ott voltunk. Több alkalmazottat foglalkoztattunk, Szlovákiába 13 éven át szállítottunk, sőt még Bécsbe is. Figyeltem arra, hogy ne legyenek egyformák a sütemények, ez filozófiám. Csak túrós süteményből ötféle volt, és karakteresen eltértek egymástól. Negyvenféle süteményt csináltunk, hétvégenként 700 házi krémes fogyott el. Aztán jött egy „megvilágosodás”, és a nyugdíj előtt nem sokkal, 2019 januárjában eladtam, felszámoltam a vállalkozást. Utóbb kiderült, jól időzítettem, mert ezután ütött be a koronavírus-járvány. A fagyiskocsit megtartottam!

A cukrász szakértelemre hogyan tettek szert?

– Először szereztem szakembereket, majd az egyik cukrász mondta a feleségemnek, hogy ne szóljon bele a dolgába, mert neki nincs képesítése. Több se kellett, beírattam a feleségemet cukrásziskolába. Nálam dolgozott 17 éven át a környék legjobb cukrásza, Ida. Egyszer lejött hozzám az érdi Pataki cukrászdából egy mestercukrász. Még őt is meglepte Ida, aki úgy dolgozott, mint az olajozott villám.

A Bud Spencer–Terence Hill-féle pisztáciás poént gyakran elsütik a vendégek?

– Igen, de új „duma” megy! Az új kérdés, miután meglátják a kínálatot: „ez mind van?” Erre több válaszom is szokott lenni. „Nincs, csak a két szélső sor, de abból is csak az, amelyiket választja.” Van, aki azért kérdezi, mert kicsinek találja a kocsit, és nem hiszi, hogy mind a tizen- nyolcféle elfér benne. Erre azt szoktam mondani, hogy sok jó fagyi kis helyen elfér. Történt egyszer, hogy a strandon három srác focizott, majd az egyik odajött, és hetykén megkérdezte, beszállok-e egy dekázóversenybe. Hozzátette, a különbséget fagyiban fizethetem. Lazán beálltam a kocsim mellé, és elkezdtem pöcizgetni a labdát. 186-nál esett le, de közben a srácot már „cinkelték” a haverjai. De annyira, hogy neki hét jött össze. Hozta is futva a nyereménysörömet!

Széles a kínálat, az alapízek mellett kék delfin, házi sárkány és részeges dió is akad…

– Egyszer egy hölgy azt kérdezte, hogy a szilvapálinka fagyi után tud-e még vezetni. Mondtam neki, ez nem fogja megtanítani. De szoktak afelől is érdeklődni, hogy milyen a házi sárkány. Kinek milyen jut – szoktam mondani.

Mi van a házi sárkányban?

– Sárkánygyümölcs. Ha van házi rétes, miért ne lehetne házi sárkány?

Hallom, hogy a kajak-kenu akadémia biztonsági őre már kiabál, hogy jöjjön, mert várja a siserehad. De a Marco Rossi-féle plakát mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Mit szólt a négy gombóchoz, amit az angoloknak szolgáltunk fel?

– A helyzet az, hogy az akarat mindig diadalmaskodik a lekezelő viselkedés felett. Most eszembe jutott a 86-os magyar- brazil meccs, amikor 3-0-ra nyertünk. A pincérekkel néztük a tévében, és amikor egyik kollégánk kiment a mellékhelyiségbe – bár nem esett találat –, egyszerre gólt kiáltottunk. A kolléga letolt nadrággal futott ki – hiába.

Nem akarom megvárakoztatni a gyerekeket, csak azt mondja meg, hogy mi viszi előre 22 éve a fagyisautóját?

– Az, hogy szeretem csinálni! Egész életemben emberekkel foglalkoztam. Addig csinálom, amíg örömömet lelem benne.