Fejlesztik, összehozzák a közösséget a Kossuth Zsuzsanna Szociális Intézményben

Mára talán egyre több idősotthonban ismerik fel és helyeznek hangsúlyt arra, hogy a gondozottak lelki, szellemi egészségével is törődjenek. Szakemberből nyilván lehetne több is, ám jó tudni, hogy az önkormányzat által fenntartott fehérvári otthonok mindegyikében van legalább egy mentálhigiénés kolléga. Velük beszélgettem a székhelyen, a Kossuth Zsuzsannáról elnevezett, Rákóczi úton található intézményben. Az igazgató, Mészáros Józsefné elmondta: a mentálhigiénés szakember alapvetően abban tud nagy segítséget nyújtani, hogy az otthonba újonnan bekerülő ellátott be tudjon illeszkedni. Tehát megszokja az új környezetet, a társakat, a napirendet. 

Ekkor történik egy állapotfelmérés, és elkészül az éves gondozási terv a kedvelt elfoglaltságok alapján. Később pedig az otthonosság megteremtése, a szabadidő hasznos eltöltéséhez való lehetőségek biztosítása, a szellemi karbantartás, fejlesztés a fő feladat. Ehhez a hozzájuk tartozó, más-más létszámmal működő bentlakásos intézményekben – Hosszúsétatéri Idősek Otthona, Feketehegy-Szárazréti Idősek Otthona, Maroshegyi Gondozási Központ (itt átmeneti ellátás folyik) – összesen kilenc szakember áll rendelkezésre. A legtöbben a Rákóczi úton vannak, ott összesen öten tagjai a mentálhigiénés csapatnak, amelynek vezetője Karcagi Sándorné, Aranka.

A Farkasvermi úton hárman gondoskodnak az idősekről, közéjük tartozik Mező Zsuzsanna is. A Hosszúsétatéren és a Maroshegyen pedig egy-egy fő (Pénzes Rita és Bozsokiné Kovács Tünde) végzi a munkát. A mentálhigiénés foglalkozások és a hozzájuk szükséges eszközök, könyvek biztosítása alapfeladatuk, és egyelőre megvan rá a külön pénzügyi keret – mondta Mészáros Józsefné. Mint megtudtam, minden helyen egységes koncepció szerint foglalkoznak a lakókkal, tehát végeznek velük memóriagyakorlatokat, átmozgatják őket, és időnként programokat is szerveznek, de utóbbiakban már lehetnek eltérések a helyi sajátosságok, a szakemberek által kialakított kapcsolatok szerint. Karcagi Sándorné hozzátette: nagyon fontos feladatuk még, hogy segítsék a lakóknak feldolgozni azt, hogy a családjuk nélkül, az otthonuktól távol kell élniük. Illetve, nehéz ugyan, de szintén szükséges és számukra is sokat ad, ha ott lehetnek valaki mellett a halál közeledtével. 

A munkájukat pedig tulajdonképpen ők is közösségben végzik, támogatják egymást, még ha más-más épületben dolgoznak is. Amikor tudják, megosztják egymással a tapasztalataikat, ötleteket adnak és kapnak. Mindez vonatkozik a nappali ellátást nyújtó intézményekben dolgozó kollégákra is, akik ugyancsak sokat tesznek az idősek szellemi, lelkiállapotának fenntartásáért, fejlesztéséért. A mentálhigiénés szakemberek minden héten elkészítik a heti programot, amelyet kitesznek a faliújságokra. Az úgynevezett „fennjáró”, tehát jönni-menni képes, szellemileg ép gondozottak arról tájékozódhatnak, a szobákban fekvőknek pedig elmondják, mi várható. A lakók számára nagyon fontos az intenzív lelki élet, sokan szeretik gyakorolni a vallásukat, ezért mindenhová jár katolikus pap, illetve református lelkész. Pénzes Rita kiemelte: a programok, fejlesztőfoglalkozások mellett lényeges a pszichés ellátás, az egyéni beszélgetések szervezése. Adott esetben az is lehetséges, hogy egy lakó nem pont a mentálhigiénés szakembernek nyílik meg, hanem akár a nővérnek, ám mivel megvan a napi kapcsolat, ezért a kollégák átadják egymásnak az információt. 

Mező Zsuzsanna kifejezte: egészen más, amikor egyénileg tudnak foglalkozni a lakókkal, hiszen akkor több idő jut egy-egy emberre. Ám erre nincs mindig lehetőség, és a csoportos együttlétek is sokat segítenek. Azok másként előnyösek, hiszen összehozzák a közösséget. Munkájuk során igyekeznek minden lakót megmozgatni, szó szerint. Akit csak lehet, azt kivisznek időnként, és bevonják a foglalkozásokba, ám a fekvő betegekkel ezt nem igazán tudják megtenni, nekik esetleg a szobában szerveznek elfoglaltságot. Mindhárom kolléga elmondta: hangsúlyosak a fizikai aktivitást segítő tevékenységek, de a színezést, a memóriajátékokat is gyakran alkalmazzák.

A Farkasvermi úton van például kéthetente jóga, amelybe sokan örömmel kapcsolódnak be. Ez is külső segítő révén tud megvalósulni, önkéntes alapon. Hasonló a Fehérvári Mesecsapattal való együttműködés: ennek tagjai rendszeresen járnak minden intézménybe felolvasni, beszélgetni az idősekkel. Pénzes Ritától megtudtam, hogy náluk igen népszerűek a gasztronómiai foglalkozások, amikor például zöldséges krémeket készítenek feltétként. Terápiás kutyával való foglalkozás is van, hiszen az állatsimogatás ugyancsak sokat adhat az időseknek. 

Lényeges az év ünnepeinek, jeles napjainak a megtartása, amelyet szintén külön programmal valósítanak meg, akár külső szereplők bevonásával. Valamint igyekeznek megünnepelni a születésnapokat, névnapokat is – tehát próbálnak családias hangulatot biztosítani a lakóknak. Ehhez hozzájárul a környezet szépítése, hiszen a gondozók igyekeznek újra és újra díszíteni a közös helyiségeket. Az öltözködésben pedig egyre inkább kerülik a fehér, „kórházi” megjelenést: jellemzően színes, mintás ruhákat hordanak. Mindezek együtt színesebbé, tartalmasabbá tehetik az idősek otthonban töltött napjait.