Két kilencvenéves lakost is köszöntöttek Baracson

Kormányrendelet van arról, hogy a szépkorúak iránti társadalmi megbecsülés kifejezéseképpen oklevéllel és pénzbeli juttatással köszöntik a 90. (95., 100., 105., 110.) életévüket betöltött polgárokat. Ennek apropóján két, baracsi lakost is köszöntött otthonában Várai Róbert, a település polgármestere a múlt héten, aki a miniszterelnöki okirat mellett ajándékcsomaggal is kedveskedett a születésnaposoknak.

Molnár Emese

Várai Róbert köszöntötte a családot, a polgármester mellett a Parnaki házaspár, mögöttük pedig gyermekeik

Forrás: Molnár Emese / DH

Az első ünnepelt Parnaki Lajos volt, aki július 4-én töltötte be a 90. életévét. A szépkorú és családja egy másik jubileumot is ünnepelhet, ugyanis éppen 70 évvel ezelőtt, július 12-én kötött házasságot Lajos bácsi és a most 88 esztendős felesége, Katalin.

Lajos bácsi 1932-ben született Solton. Mint mondta, a háború miatt a gyerekkori évekre nem jó visszagondolnia. Ahogy nagyobb lett, egy helyi mesterhez szegődött géplakatosinasnak. Dolgos és lelkiismeretes volt, így amikor segéddé vált, egy másik mester is próbálta a maga műhelyéhez átcsábítani. Első mestere Kecskemétet és Budapestet ajánlotta neki a gyakorlati tudásának bővítésére, és a bátor, kalandvágyó ifjú neki is vágott. A fővárosi fegyvergyárban munkálkodott már egy ideje, amikor egy berendezést hoztak az épülő Sztálinvárosba 1952 tavaszán. Megismert itt egy vezetőt, aki háromszor akkora fizetést kínált neki, mint amennyit addig keresett, így aztán Lajos bácsi a 26-os építőipari vállalatnál dolgozott tovább. Családjával először az Esze Tamás utcában, 1967-től a Vigadó utcában laktak. Szerepet vállalt társasházi ügyek intézésében is. Tettre kész fiatalokból saját brigádot verbuvált, és példás munkáscsapatként tevékenykedtek a vasműben. Mindig is az vezérelte, hogy kötelessége kihozni a legjobbat a berendezésekből. Nem véletlen, hogy a szépkorú számos elismerést, dolgozói kitüntetést kapott a vasgyárban töltött 33 éve során. 1989-ben költöztek Baracsra, és 1991-ben ment nyugdíjba.

Természetesen ezután is dolgozott otthoni műhelyében. Mindenfélét megbütykölt, szívesen járt pecázni, azonban a szeme már nem annyira jó, így ezekkel felhagyott. Jó kedélye, vidámsága ettől nem hagyott alább, és gondoskodó, szeretett családja körében tölti a mindennapokat. Két gyermekkel, négy unokával és öt dédunokával büszkélkedhet.

Ugyancsak a 90. születésnapját ünnepelhette július 5-én Bognár Mihályné, aki családja körében fogadta a polgármestert. Aranyos történetekből náluk sincs hiány. A szépkorú hölgyet az alföldi síksághoz köti fiatalsága. Az ’50-es években telepedtek le Baracson, amit édesapja választott ki maguknak.