A siker mögött kanyargó út - Az enyingi Nyikos Veronika profi birkózó szeretne lenni

Nyikos Veronika a sportban, ezen belül a birkózásban találta meg ezt a kihívást. Fiatal kora ellenére határozott elképzelései vannak jövőjéről, a sportban betöltött szerepéről és az elérni kívánt eredményekről. Kamasz lányként nem a bulik és a haverok éltetik, hanem az edzések és a tanulás, a soron következő megmérettetés.

– Elkezdtük a felkészülést, a héten indul a gépem Rómába, ott lesz két hét edzőtábor és a végén az Európa-bajnokság, nagyon remélem, hogy el tudok majd érni valamit – számol be Veronika a következő hetekről.

– Most volt – az edzések erősségét értve – egy durva hetünk, de folyamatosan enyhítenek rajta, hogy teljesen kipihenve, sérülésmentesen és kiegyensúlyozottan tudjunk kimenni az Eb-re, tökéletes formában érkezzünk meg. Most úgy érzem magamat, mint egy roncs. Mindenem fáj. Az élsportban szerintem mindig van valami, ami fáj az embernek, de most mindenem fáj, mindenem tönkre van. Ez általában így szokott lenni, főleg egy ilyen erős hét után. Ahogy szépen megyünk előre és egyre közelebb leszünk az Eb-hez, egyre kevesebb lesz az edzés, kíméletesebbek lesznek velünk az edzők, jóval összeszedettebb leszek lelkileg, fizikailag, mindenhogyan, és harcra készen fogok érkezni a megmérettetésre.

A komoly sporteredmények komoly munkát követelnek a lánytól, határozottnak és nagyon keménynek kell lennie ahhoz, hogy bajnokságról bajnokságra a maximumot tudja nyújtani.

– Hat-hét éve birkózóm, ebben nőttem fel. Harcolni tudok, benne van a véremben, olyan nincs, hogy feladom. Néha kicsit megingat ugyan, hogy nagyon sok lemondással jár a birkózás. De ez nemcsak a birkózásra, minden élsportra igaz. Viszont túlteszem magamat ezen, mert amiről lemondok, azt rögtön visszakapom a birkózásban: sok mindent elvesz, de nagyon sok mindent ad a sport – teszi hozzá.

– Sok magánéletem nincsen. Hétköznapokon a fővárosban, a kollégiumban vagyok, ahol azért nagyon kevés életünk van. Reggel körülbelül 5.40-kor kelek, hogy a reggeli edzésre beérjek, utána megyek a maradék óráimra. Onnan rögtön megyek a második edzésemre, aztán pedig tanulok. Annyi a baráti társaságom, amennyi a kollégiumban van. Valójában egy ember, aki a szobatársam, nagyon másra nincs időm. Hétvégén hazajövök a családomhoz, ez a magán­élet. Vár a nővérem, általában vele szoktam programozni; azért eléggé feltölt az a két-három nap, amit itthon töltök. Nagy szükségem van rá, hogy hazajöjjek, mert ha nagyon sokáig csak a birkózásban élek, akkor hamar besokallok. Az pedig, ha lelkileg elfáradok, rámegy a fizikai munkára, az edzésre is. Szóval az edzőim is tudják, hogy szükségem van erre a két-három napos feltöltődésre. Ezt követően újult erővel térek vissza a mindennapokba.

Veronika kollégiuma Csepelen van, Pesterzsébetre jár sportiskolába, ahol az érettségi mellett a technikumra is készül, sportedzőnek tanul.

– Mindenképpen ezen a vonalon szeretnék tovább tanulni, a sport marad továbbra is a fókuszban, de pontosan még nem tudom, hogy merre megy az utam. A technikumot is azért vállaltam be, mert nagyon jó tanuló vagyok. Gimnáziumba vettek fel, de meggondoltam magamat, és úgy döntöttem, hogy jól jöhet, ha van egy edzői papírom. Egyelőre a birkózásra koncentrálok, ezt szeretném profi szinten művelni.  A többit majd a későbbiekben meglátom – fűzi hozzá.

Humorát a közösségi oldalán is rendszeresen megmutatja. Mikor unatkozik vagy van egy kis szabadideje – ami azért nem sokszor fordul elő –, saját magát szórakoztatva készíti videóit, amik annyira népszerűek, hogy lassan már 30 ezer követője van.

Nagyon sokáig elképzelhetetlen volt, hogy bárki is legyen az életében a tanulás és a sport mellett, de – ahogy ő fogalmazott – most eléggé szerelmes. 
Úgy néz ki, megtalálta azt az embert, aki képes tolerálni a feszes időbeosztását.

– Van olyan nap, amikor felkelünk és rossz napunk van, lányok vagyunk, azon a napon, amikor birkózunk, betegek is lehetünk, de ez senkit sem érdekel. Ha elkezdődik a verseny, neked fel kell menned a szőnyegre és a maximumot kell nyújtanod. Mindenki azt nézi, hogy az Eb-n, a vb-n mit nyújtasz. Csak az eredmények számítanak. Ezt a fejünkben össze kell rakni és szó szerint robot üzemmódba kapcsolni, mindent ki kell zárni. Én pont nem a legjobb versenyző típus vagyok. Izgulok, sokszor félek az ellenfeleimtől úgy is, hogy tudom, meg tudom őket verni. Azt gondolom, nem is az a lényeg, hogy fizikálisan legyünk jól – még egyes sérülésekkel is ott vagyunk, birkózunk, tesszük a dolgunkat –, mint inkább az, hogy lelkileg legyünk a helyünkön – emelte ki a birkózó lány.

Az Eb június 26-án kezdődik, Veronika 29-én fog először birkózni, 30-án lesz a második versenynapja a Junior csoportban.