Az én kedves kis falum - Lovasberény

A mai Lovasberény épített örökségének olvasóink joggal választották meg a község életének, mindennapjainak szerves részét képező kastélyt, melynek bejáratát két kőoroszlán őrzi. A lovasberényi kastély története a 17. század második feléig nyúlik vissza, nevét Cziráky József császári és királyi tanácsos után kapta, aki felvirágoztatta az épület környékét épp úgy, ahogy a közösség életét is. A Cziráky-kastélyt vadregényes, gazdag faunájú park veszi körül, melynek szerves része a tulajdonos család által képviselt katolikus hit gyakorlását szolgáló kápolna. A kis fehér épület tornyának építése 1770 körül fejeződhetett be, ahogy belső dekorálása is – rokokó falfestményei is erre engednek következtetni. 

Lovasberény azonban a 21. században is sok érdekességgel bír: a Róna József Művelődési Ház programjai, Ütő Endre házának kiállítása, a református és az impozáns katolikus templom, a sportcsarnok a mai lakók és vendégek számára is számos lehetőséget tartogat. 1730. január 1-jén Cziráky József gróf 45 ezer aranyért vásárolta meg az előző földesúrtól, Fleishman Anzelmtől a birtokot. A Czirákyak még a Vas megyei Dénesfán laktak, amikor Cziráky József fia, György építtette a jelenlegi kastély elődjét, egy késő barokk stílusú, még félig-meddig udvarházat. Majd a most látható, „halálában is” csodálatos, klasszicista kastélyt az ő fia, Cziráky Antal Mózes 1804- től 1810-ig, a fehérvári Rieder János tervei alapján építtette. Majd pedig, mint hithű katolikus, a török által elpusztított lovasberényi templomot 1832- től 1834-ig felújíttatta – a dór oszlopfős timpanon felső portikuszán ma is félméteres aranybetűk hirdetik a Czirákyak imádságidézetét: „Magnificat Anima Mea Dominum”. 

A Czirákyak a jobbágyaik sorsát is szívükön viselték: építettek az országút másik oldalára majorságokat, ahol cselédcsaládok kaptak helyet. Külön laktak az állattenyésztők, külön az iparosok és a növénytermesztők. Majd építtettek a kastéllyal szemben egy apácazárdát, mellette kisdedóvót, a katolikus templom mögött 1870-ben pedig emeletes iskolát. Végrendeletükben is megemlékeztek ezekről az intézményekről: kikötötték, hogy ezek időtlen időkig kisgyerekek okítását kell, hogy szolgálják. Főúri aulikus (uralkodóházhoz hű) főnemes családként Mária Terézia idején, 1765-ben mezővárosi rangot kapott a település, négyéves vásártartási engedéllyel s a hozzá tartozó főúri „huncutságokkal”: például angolkert létrehozásának lehetőségével, melynek eredménye most is látható a kastély körül. 

Egzotikus fajták kerültek a kertbe, mint a ma is látható, 300 éves török mogyoró, a fekete dió, vadnarancs, fekete-fehér szeder s még a hársfának is többféle válfaja. Majd az 1800-as évek elején volt egy jégveréses esztendő, amikor elmosta a jég a termést. A grófi magtárak tele voltak gabonával, amelyből ugyan adtak az éhező jobbágyoknak a nemesek, de semmiképpen sem ingyen: ásattak velük egy tavat. A kitermelt földből felhalmozott dombocskák pedig a grófi gyerekekről kapták a nevüket – így lett az Antal-domb s a Rózsa-domb is. Vízesés, sziget is tartozott akkor a tavacskához, körülötte szintén egzotikus növényfajokkal. Ebből az időből maradt meg és él még mindig a ginkgo biloba vagy a mocsári ciprus is a területen. 

De térjünk át a kastély épületének egyik leglátványosabb elemére, melyet a mai látogató is szemügyre vehet: a kastély négy ion oszlopfős timpanonja fölött látható két ovális pajzs. A jobb oldali egy ágaskodó farkast ábrázol, mancsában hold-csillagos zászlós harci lándzsát tart. Ez a Cziráky család címere. Míg a bal oldali ugyanolyan ovális pajzsban formál meg egy átlőtt testű sasmadarat, amely felesége, Illésházi Julianna családi címere. Felette látható a kilencágú korona, amely a házasságot a grófi ranggal kötötte egybe. Az ajtók fölötti felső portikuszra Pish Ferenc festő négy évszakos római, illetve görög stílusú fríze került, amely azonban a háború és az utána következő évtizedek rombolása okán erősen pusztulásnak indult. Látható a tél és a tavasz helye, a nyárban azonban kivehető a búzakévét magához ölelőt nő, az afrikai hőséget pedig megidézi, ahogy a szent lovagol az oroszlánon. Majd pedig szemügyre vehető a szüreti jelenet, ahogy Diogenész pityókásan üldögél a hordó tetején, s az év végi ünnep is. 

A fotó bal alsó ikonjára kattintva további képek érhetők el:

A kastély belsejében látható az 1804-től 1810ig készült építészeti remekmű: két méter magasan kátránnyal oldották meg a falak szigetelését, amely a mai napig szárazon tartja a falakat. A főépület falfűtést kapott, melynek hatalmas öntött vas kazánja a pincében máig látható. A meleg levegőjáratokon keresztül érkezett a főépület szobáiba. 1944 után a kastély – hiszen itt húzódott a védelmet szolgáló Margit-vonal – hadikórházként működött. Később az össznépi szabad rablásnak köszönhetően elhordták az örökség javát, és nem tudván, mit kezdjenek az épülettel, magtárként üzemeltették. A míves fatokokba vésett számok máig ennek az időszaknak a lenyomatai. 

Később szükséglakások kaptak helyet, 1956 után pedig a tsz irodáját alakították ki a melléképületek egyikében. Ma egyetlen része látható viszonylag megújult állapotban: egy korábban leégett istálló, melyben Kincsem-vérvonalú lovakat neveltek a magyar huszárság részére. A tsz után Csipkerózsika-álomba zuhant a kastély környéke, minimális állagmegóvó felújítások történtek csak. Tervek, elképzelések, álmok mindig voltak, s közben pedig a helyi lakosság sokáig közösségi programokat szervezett itt, kiállításokkal, filmszínházzal. A Nemzeti Kastélyprogramba bekerült az épület, így a remény továbbra is él: egyszer megújul a térség egyik valaha jelentős történelmi-kulturális központja.

Csodás természeti és épített örökségek

Szűcs Józsefné számára ez a környék máig az etalon: – Ma is nagyon szeretek itt élni. Csodálatos a környezet, a Velencei-hegység és a Vértes között csodás erdőségek találhatók, a településen pedig dolgos, figyelmes emberek. Aki a nyugalomra vágyik, az a kertjében, kastélyparkban, erdőkben megtalálja azt. A vendégek mindenképpen nézzék meg a kastélyt s a templomokat, kerékpározzák körbe a települést, s vegyék szemügyre a dombokról a teljes panorámát.

Gálos László is „beleszületett” a faluba, melynek gyakorlatilag minden szegletét ismeri. – Rengeteg látnivalója, természeti és épített öröksége van. A kettő csodálatosan harmonizál – mesélte, s többek mellett kiemelte a zsidó temetőt, mint fontos helyszínt.

Fazekas József pedig a kastély tudoraként természetesen fő látnivalóként emelte ki a Czirákyak épületét. Tőle kaptuk a legtöbb információt az épített örökség bemutatására is. Családja is szolgált még a kastélyban. – Lovasberényt a Velencei-tó északi oldalának üdülőövezetének is mondhatjuk, egyre többen érdeklődnek iránta, otthont vagy nyaralót keresve.