Az ég vándorai Dinnyésen pihennek meg

A Dinnyési-fertő fokozottan védett területe a Velencei-tó közvetlen szomszédságában húzódik, ahová a Velencei-tó esetleges vízfeleslege a Dinnyés-Kajtor csatornán keresztül érkezhet. A Dinnyési-fertő nem véletlenül Magyarország vadlúdpihenőhelyeinek egyike. A tundrák vándorai ugyanis előszeretettel választják ezt a helyszínt pihenésük pontjaként, inkább, mint a még ősszel és télen is forgalmas Velencei-tavat.

Az október végi, november eleji vadlibahúzás éppen ezért igazán látványos természeti jelenség ebben a térségben is – nem csak a tatai Öreg-tavon, ahol már évek óta a természetkedvelő látogatók kedvenc őszi látványossága.

Szombaton kora este a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa, Fenyvesi László várta az érdeklődőket a Dinnyési-fertő szélén, hogy követve a magasban, V-alakban elhúzó vadlibákat, a lecsapolt víz melletti lesből mutassa meg a madarak éjszakai pihenőhelyét a túra résztvevőinek. A felhők közül előtörő gágogás délutántól folyamatosan az ég felé irányította az érdeklődő tekinteteket – ám aki jó megfigyelő, az még éjszaka is hallhatja őket a városok felett, vetések közelében. Hogy mely fajok mit csinálnak itt, mikor és merre húznak, arról a szakember mesélt. Előtte azonban a hálókból befogott cinegéket, verebeket, őszapókat, meggyvágókat és szajkókat mutatta be a közönségnek, és gyűrűzésüket, regisztrációjukat követően engedte őket vissza a természetbe.

– Ebben az időszakban elsősorban a lilikek, mégpedig a nagy lilikek jönnek a Dinnyési-fertőre, melyek északról, északkeletről érkeznek, akár Szibériából, akár a skandináv országokból. Persze vannak mindig ritkaságok is, mint például a vörösnyakú lúd, kis lilik, apácalúd és hasonló érdekességek. A nyári lúd azonban – nevével ellentétben – nemcsak nyáron van itt, hanem ilyenkor és akár egész télen is – sorolja a szakvezető a fellelhető fajokat, miközben a leereszkedő ködben baktatunk a Dinnyési-fertő alig lankás területein. Felettünk az ég vándorai, előttünk a szitáló ködből kirajzolódó nádasok végtelen foltjai. – Tehát nemcsak átvonulnak, hanem időnként áttelelnek itt, egészen addig maradnak, amíg van táplálék – teszi hozzá Fenyvesi, ahogy azt is: ezeknek a madaraknak a legfontosabb táplálékforrást a learatott kukoricatarló biztosítja, ahol a gépek elég sok szemet hagynak szét. Ha ez nincs, akkor a vetésekre járnak, ahol – mint megtudjuk – nem okoznak mezőgazdasági kárt, mert alapvetően jót tesz a legelés a vetésnek.

Ugyanakkor hasonló életmódot folytatnak a récék is – amelyek szintén kijárnak a tarlókra. A ludakkal ellentétben azonban ők éjszakai életmódot folytatnak, éjjel és hajnalok hajnalán mennek ki a táplálkozóhelyekre, meséli a szakember. S közben látunk darucsapatokat is leszállni a távoli vízfelületekre. – Az, hogy most darvak is vannak a Dinnyési-fertőn, annak tudható be, hogy természetvédelmi célú berendezések – például költőszigetek építése miatt – a fertőt leengedték, és kifejezetten alacsony a vízszint. Ez pedig a darvaknak kedvez. Ahogyan a Hortobágyon, illetve a szegedi Fehér-tavon is, mindig oda szállnak le éjszakázni a darvak, ahol kicsi a víz. Ebben az időszakban tehát velük is lehet találkozni, ha valaki a Fertő szabadon látogatható részét veszi célba.

Jelenleg 30-35 ezer madár látható a Dinnyési-fertőn, de ez napról napra változhat. Volt olyan év, amikor több mint 300 ezren voltak, de átlagban 100 ezren töltik az őszi éjszakákat a fertőn. A példányok száma nagyon sok mindentől függ: – Főképp a táplálkozási forrásoktól, a vadászat intenzitásától – emeli ki a szakember. – Ahol erős a vadászat, onnan gyorsan továbbállnak. De a szilveszteri petárdázás hatására is gyorsan tovább­állnak, volt is rá példa, hogy egy éjszaka alatt az összes lúd továbbrepült Tatáról Dinnyésre. A rekordszámú, 300 ezer fős csapatokat 2019-ben számolták, amikor az Alföldön – ahol gyakran megállnak – kukoricát a jó időjárás miatt korábban sikerült learatni, beszántani, s ezért nem maradt táplálékuk novemberre. Az okra a jeladós madarak lekövetésével derült fény, amikor a megfigyelt nagylilikek egyik nap még Kelet-Ukrajnában voltak, majd átrepültek az Alföld felett meg sem állva, és egyenesen a Dinnyési-fertőre jöttek.

A darvak, ha tehetik, a mediterrán vidékekre, délnyugatra mennek tovább: Spanyolországba, Portugáliába, Észak-Afrikába, amint az itteni időjárás már nem kedvező számukra, és a táplálék is elfogyott. A récék közül van néhány, ami vonul – a böjti récét ilyenkor például már nem látjuk, ők a böjti időszakban érkeznek vissza délről. A bukórécék java része szintén elvonult, s többek között a cigány réce is már messze délen van. Ugyanakkor északról jön ősszel néhány vendég, mint a kerceréce, a fütyülő réce – ezek a fajok itt töltik a telet, akár a Dinnyési-fertőn, akár a Velencei-tavon. Néha lehet látni lege­lészni őket a tóparti strandokon. A vadludak esti behúzását egészen decemberig láthatjuk a Dinnyési-fertőn, de érdemes a múlt szombatinál tisztább időt kifogni, amikor a köd nem takarja előlünk a madarakkal teli mocsaras vízfelületeket.