Szakértők járták körül az ADHD jelenségét

Az online eseményen először Csiky Miklós gyermekgyógyász, gyermekpszichiáter beszélt magáról a jelenségről, a tünetegyüttesről, annak lehetséges okairól.

Az ADHD leginkább figyelem- és hiperaktivitászavarként határozható meg, és az idegrendszeri funkciók eltérése rejlik mögötte. A súlyossági fokozata az enyhétől a súlyosig terjed, gyógyszeres kezelést jellemzően a közepesen súlyos állapottól igényel. Méghozzá azért, mert a kezeletlen ADHD-nak később, kamaszkorban, majd felnőttként akár nagyon komoly következményei is lehetnek.

Csiky Miklós előadásából kiderült: a tünetegyüttest 4–8 éves kor között lehet a legjobb eredménnyel pozitív irányba befolyásolni, de van spontán javulási hajlam is.

Ha a kevésbé hivatalos meghatározást nézzük, akkor az ADHD egy sajátos működési, létezési mód. Vagyis azok a fiatalok és felnőttek, akik ezzel a jelenséggel együtt élnek, más gondolatmenettel rendelkeznek, más hatékonysággal végzik a teendőiket, mint az átlag. Az érintettek kisebb-nagyobb traumatizációt élhetnek meg szinte folyamatos frusztrációval, s éppen ez utóbbit tudják kevésbé kezelni. Gondjuk akadhat a koncentrációval, az érzelemszabályozással, emellett pedig még túlmozgásosak is lehetnek.

Az ADHD diagnosztizálása, kezelése multidiszciplináris szakembergárdát igényel – hangzott el az előadáson.

Csiky Miklós a sokarcúnak tartott tünetegyüttes kapcsán felhívta a figyelmet arra: ha nem ez az elsődleges kórkép, a felismerés még könynyebben elsikkadhat. Például lehetséges, hogy egy depreszszió vagy szorongásos állapot mögött is az ADHD áll. A kezelése azonban sikeres és szükséges akkor is, ha úgynevezett társuló tünetegyüttesként van jelen. Egy jó terápia pedig nagyban megkönnyíti az érintettek hétköznapjait.

Az ADHD-nál három csoportot szokás elkülöníteni: van, akire a hiperaktivitás és a figyelemzavar is jellemző. Lehet szó aztán csak hiperaktivitásról, vagy csak figyelemzavarról. A közös fő probléma az, hogy az érintettek nem tudnak úgy teljesíteni például az iskolában, a munkahelyen, vagy nem tudnak úgy részt venni a társadalmi folyamatokban, ahogyan az általában elvárt.

A diagnózis kritériumai közé tartozik például az, hogy legalább hat hónapja fennálló tünetegyüttesről legyen szó, a jelenség ne legyen magyarázható egyéb zavarral, és a tüneteknek 12 éves kor előtt kell jelentkezniük.

Az ADHD-val élőkre jellemző lehet az is, hogy impulzuskezelési zavaraik vannak, azaz nehezen kezelik az érzelmeiket, és szinte azonnal, gondolkodás nélkül reagálnak mindenre. Nem feltétlenül agresszívak azonban!

Kisgyermekkorban feltűnő tünet lehet például az átlagnál nagyobb aktivitás, a makacs ság, a tevékenységek gyakori váltogatása. Kisiskolás korban (amikor a leggyakrabban diagnosztizálják a jelenséget) az ADHD-s gyerekek nem tartják be a szabályokat, nem tudnak önállóan dolgozni, tartósan összpontosítani, és nehezen bírják a várakozást. A kamaszoknál tünet lehet a motiváció hiánya, a nehézkes időbeosztás, illetve az önbecsülés zavara.

Érdekes, hogy a hiperaktivitás a kor előrehaladtával csökken, miközben megmarad vagy feltűnőbbé válik a belső nyugtalanság. A felnőttkori ADHD klinikai képébe beletartozik például a bizonytalanság, az állandó halogatás, a szervezetlenség és az, hogy az illető gyakran nem fejezi be a tevékenységet, amelybe belekezdett.

A szakember kitért az okokra is, amelynél felvetődött a genetikai hajlam, kiegészülve a környezeti hatásokkal. Az utóbbit tárgyaló közleményekben egyre inkább előtérbe kerül a gyulladásos folyamatok szerepe – tehát ezek fontos tényezői lehetnek az ADHD kialakulásának. A szülés körüli rendhagyó körülmények szintén elősegíthetik a tünetegyüttes megjelenését.

Arról, hogy milyen öszszefüggés áll fenn az ADHD megléte és a függőségek kialakulása között, már Sörédi Pál addiktológus beszélt. Eladásában rávilágított arra, hogy a kezeletlenül maradt tünete gyüttesnek fiatalkorban, majd felnőttként is egészen súlyos következményei lehetnek. A depressziós, szorongásos állapotokon túl az ADHD-val élők közül többen abbahagyják tanulmányaikat, vagy akár komoly bűncselekményeket is elkövethetnek. A drog- és/vagy alkoholfüggőség kockázata pedig többszörösére nő akkor, ha valakit érint a tünet együttes, és azt nem kezelik.