A gyereket nem lehet kettévágni – Hova kerüljön válás esetén?

Manapaság váláskor egyre több szülő egyezik meg a láthatást illetően úgy, hogy egy hetet egyiküknél, egyet pedig a másikuknál tölthetnek a gyermekek, vagyis mind a ketten egyformán kiveszik a részüket a nevelésükből, felügyeletükből. Ez kívülről nézve ideálisnak tűnik mind a két fél számára. De vajon ideális-e ez a megoldás a gyermekeknek, akik hetente „költöznek” és egyik héten az egyik, míg másik héten a másik szülőjükhöz kell alkalmazkodniuk, elvárásainak megfelelniük?

– A témával kapcsolatban szeretném mindjárt az elején leszögezni, nem létezik egyedüli, üdvözítő megoldás – kezdte Ulicza Henriette, szakpszichológus. – A gyermekeknek a válás után fontos a fizikai körülményeinek meghatározása és biztosítása, de az érzelmi stabilitás talán még ennél is fontosabb – magyarázta. De mit tehetünk ezért?

Elsőként említsük meg az állandóságot, ami biztonságot ad. Ezek közül is az egyik legfontosabb a kapcsolati állandóság. Az a gyermek, aki a válás előtt nagyjából egyforma időt töltött mind a két szülőjével, annak az a legjobb, ha erre a továbbiakban is megvan a lehetősége, ezáltal egyik kapcsolata sem gyengül. A kapcsolati állandóság természetesen vonatkozik a nagyszülőkre és azokra a rokonokra is, akik korábban is jelen voltak a gyermek életében. Testvéreket nem szerencsés szétválasztani, és azt is jó szem előtt tartani, hogy – függetlenül a válás utáni esetleges költözéstől – a gyermek továbbra is ugyanabba az óvodába, iskolába járhasson.

Ma már egyre több apa veszi ki a részét a napi feladatokból, ebből következőleg megdőlt az a régi gyakorlat, hogy válás esetén szinte minden esetben az anyához kerülnek a gyerekek és az apának csak bizonyos időközönként van lehetősége arra, hogy találkozzon velük.

– Egyre többen „osztoznak egyenlően” a válást követően a gyermekek további nevelésében, felügyeletében. A legideálisabb nyilván, ha a két szülő a továbbiakban is meg tud egyezni a neveléssel kapcsolatban egymással – elvárások, tanulás, mit engednek meg a gyereknek és mit nem. Sokat segít, ha van egyfajta rugalmasságunk is, amellyel alkalmazkodunk az eseményekhez és nem ragaszkodunk mereven ahhoz, amiben megegyeztünk – „ez nem az én napom, nem tudom vállalni a gyereket ma!” – mondta a pszichológus, aki hangsúlyozta, a lényeg, a gyerek ne szenvedjen hiányt egyik szülőjéből sem! Ez nem feltétlenül az együtt töltött idő mennyiségét, inkább a minőségét jelenti.

Ha sikerül megegyezni a két szülőnek, az apás/anyás időszak után nem kell napokat tölteni a gyereknek a másik elvárásrendszerre történő átállással. Ugyanakkor elkerülhetők az olyan állapotok is, amikor a gyermek – kihasználva a helyzetet – állandó mozgásban van a szülők és a nagyszülők között, mindig annak megfelelően, hogy éppen hol, mit várnak el tőle, mit engednek meg vagy mit kap. Ezzel megakadályozható, hogy a gyerek „kicsússzon” a nevelés alól.

A gyermeket viszont sosem szabad a szülőtárs ellen hangolni, mert az hosszabb távon a gyerekre is negatív hatással lesz, és akár kezelésre szoruló pszichés problémát is okoz. Ilyen lehet az úgynevezett lojalitáskonfliktus, amikor a gyerek úgy érzi, döntenie kell, melyik szülőhöz lesz „hű”. Egy válás a gyermekek számára is megterhelő, nem kell tovább tetézni azzal, hogy a válófélben lévők belerángatják őket a saját, egymás ellen folytatott játszmáikba. Viszont lehetőség szerint érdemes a válásról szóló elhatározást a szülőknek együtt közölniük a gyerekekkel, de az alapinformációkon túl nem kell részletes magyarázatba bonyolódni. Amúgy is jönnek majd idővel a kérdések a gyerekek részéről is, amiket életkoruknak megfelelően tanácsos megválaszolni.

– Szülőként felelősek vagyunk azért, hogy milyen ember válik a gyermekünkből. Az ő érdekében válást követően is együtt kell tudni működni a volt házastárssal. Azt is tudomásul kell venni, hogy a döntéseink a gyermekünkön csapódnak le, tehát ha rosszul döntünk, rosszat teszünk neki. Ha viszont minden jól működik, a gyermek olyan csodalény, aki könnyen és rugalmasan alkalmazkodik a megváltozott helyzethez – zárta a témát Ulicza Henriette.