Az útszóró sóról: „remekül oldódik és csapadék hatására könnyen kimosódik”

A következő hétvégére már jelentős napközbeni mínuszokat, jövő hétre pedig havazást prognosztizálnak az időjárás-előrejelzések. Az utak sózása pedig vélhetően ezzel a jelenséggel párhuzamosan meg is indul. De vajon milyen környezeti terhelést jelentenek az útszóró sók? Vannak-e alternatívák? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, melyben Molnár István, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Fejér megyei igazgatója volt a segítségünkre.

– A Közút olvasztó anyagként útszóró sót használ, melyhez gyárilag csomósodást gátló anyagot kevernek. Ez a szóróanyag gyakorlatilag azonos a konyhasóval, pusztán a szemszerkezetben és az eltűrt szennyeződésben van eltérés. Teljesen természetes anyag, mely kizárólag fizikai manipuláláson esik át: bányában fejtik és őrlik. A nedvesítéshez kalcium-klorid-oldatot használunk. Ezt az anyagot a vegyipar állítja elő, legnagyobb mennyiségben az élelmiszeripar használja szilárdító, állományjavító anyagként tejtermékekben, savanyúságokban. Vizsgálatok tanúsága szerint mindkét anyag erősen hidrofil, remekül oldódik és csapadék hatására könnyen kimosódik. Ez azért lényeges, mert így nem tud felhalmozódni a kiszórt olvasztó anyag, vagyis olyan koncentrációja nem alakul ki sem a padkán, sem a közúti zöldterület talajszelvényében, ami az élővilágot, növényzetet veszélyeztetné. Ha ezek az anyagok közvetlenül zöld növényi résszel találkoznak, akkor perzselést, sárgulást okoznak, de tartósan jó oldódásuk okán nem maradnak a növények felületén, illetve a gyökérzónában. Hátrányuk korróziós hatásukban rejlik. Olcsón, nagy mennyiségben elérhetők – foglalta össze a megyei igazgató, hozzátéve, hogy a társaság az előző téli szezonban – ami 4,5–5 hónapot jelent – 1 négyzetméter útfelületre vetítve összesen 660 grammot szórt ki. – Kalcium-kloridból ez a felhasználás ennek századánál is kisebb. Korábban a közterületeken, vagyis olyan helyszíneken tiltották meg az útszóró használatát, mint közparkok, járdák térsége, ahol közel lehetnek a fás szárú növények is és sokszor kézi erővel szórták ki a síkosságmentesítő anyagokat, így azok egyenletes elosztása és koncentrációja is nehezebben volt kontrollálható. De a törvényi előírások szerint a társaságunk és az önkormányzatok által kezelt utakon továbbra is alkalmazható az útszóró só.

Mint megtudtuk, a jelenleg a piacon elérhető egyéb anyag a zeolit, mely bányászott ásványi anyag, szintén sóval vagy kalcium-kloriddal keverve árusítják. Az olvasztó hatást itt is a só és a kalcium-klorid adja. Hátránya, hogy jelentős mennyiségű ballasztanyagot tartalmaz, ami olvadás után a burkolat felületén visszamarad. Ajánlják még a pelyhes kalcium-kloridot is. – Mi ezt az anyagot oldatként használjuk, így jóval kisebb mennyiség elég belőle. Ezen anyagok hatóanyaguk folytán az általunk használt anyagokkal azonos korróziós hatásúak, környezetterhelésük is azonos. Ajánlanak egyéb vegyipari termékeket, főként nitrogén-tartalmú műtrágya hatóanyaggal. Ezek jelentősen magasabb költségűek és hasonló vagy nagyobb korróziós hatással bírnak. A szilárd készítmények nagy mennyiségű ballasztanyagot tartalmaznak, korróziós hatásuk erős. Környezetterhelésük már csak előállításuk folytán is jelentős. Legújabban a kalcium-magnéziumacetát-oldatot ajánlják alternatív olvasztó anyagként. Ezzel kapcsolatban még nem találtunk beszámolót üzemi mértékű gyakorlati tapasztalatról. A környezeti hatást tekintve azonban a gyártás­előállítás hatását ugyanúgy számba kell venni, mint a kijuttatott anyag életútját. A jelenleg használt anyagoknál tehát árban, elérhetőségben, olvasztó hatásban, gyártási és felhasználás utáni környezeti terhelésüket tekintve kedvezőbb mentesítő anyaggal még nem találkoztunk – tette hozzá Molnár István.

Az önkormányzatok, így Székesfehérvár is használhatja az útszóró sót, Bozai István városgondnok is megerősítette ezt kérdésünkre, s hozzátette: ez végzi el a leghatékonyabban a keletkezett jég feloldását. – A kiszórt mennyiséget időjárási körülmények függvényében határozzuk meg, négyzetméterenként 20, illetve 40 gramm mennyiségben, amely az egyszeri kloridkijuttatás mennyiségét jelenti. A városgondnokság ebből a szempontból is több évtizede figyeli a közterületek növényeit, elmondható, hogy síkosságmentesítésből eredő növénykár még nem fordult elő.