A csuhéműves táci műhelyében

Műhelyében duruzsol a láng a kemencével kombinált csikótűzhelyben, a lóca helyett a padot választom, ahogy hellyel kínál. Az ablakon bekukucskáló januári napfény hosszú árnyékot vet szakajtóra, bekötött üvegre, kosárra, polcra, csuhébabára.

– Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy 2013 és 2017 után 2020-ban is kiállították a munkámat a Száz jászol kiállításon a Vatikánban – mondja Gelencsér Julianna csuhéműves, népijáték-készítő népi iparművész. – A Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA) már huszonhét éve segíti a magyar kézművesek alkotásaink eljuttatását Itáliába. Díjazott betlehememet most ismét beválogatták az „utazó” kollekcióba.

A betlehemi csillag fénye beragyog az ablakon – ezt a címet adta installációjának. Az istálló fala egy harmincszor harminc centiméteres ablakkeret, erre került a tetőzet, a talapzatra pedig a Szent Család, a pásztorok, a háromkirályok és a jószágok. Az istállót fából, az alakokat terméssel kombinálva csuhéból készítette. A kis fa megszáradt szőlőkacsból, a betlehemi csillag mácsonyából való, a függöny zsákvászon. A díszítéshez koptatott fehér festéket és kizárólag növényi színezéket használt.

Julianna Tácon él, takaros műhelye a Széchenyi utcában található. A szövéssel egy időben kezdett az agyagozással, csuhézással, tojásberzseléssel, a gyékény- és szalmadíszek készítésével foglalkozni. A Fehérvári Kézművesek Egyesületének 2002 óta tagja, évente zsűrizteti munkáit, 2014 májusában kapta meg a népi iparművész címet.

Kiállításokon, pályázatokon vesz részt, iskolákban, játszóházakban bemutató foglalkozásokat tart, nyaranta kézműves táborokban vezet foglalkozásokat. Műhelye nyitva áll a kézműves termékek és a hagyományőrzés iránt érdeklődő felnőttek és gyermekek előtt. (Itt meg kell jegyezni: mindez persze úgy értendő, ha éppen nem húzza keresztül a vírushelyzet az ember számításait.)

A pandémia mindre rányomta a bélyegét – egyezünk ki hamarjában.

– Valóban, a múlt év a hiányról szólt – tűnődik el Julianna. – Mint másoknak, nekem is sok minden kimaradt az életemből. Elég, ha csak a különböző kézműves rendezvényekre, kiállításokra, vagy a mesterségek ünnepére gondolok. Beszűkültek a pályázati lehetőségek, az élő bemutatók.

– Bár nem panaszkodom. A vatikáni kiállításon való részvételi lehetőség mellett pályázaton is nyertem, s számos megyei társamhoz hasonlóan a tavasszal megrendezendő tizenhetedik, Élő népművészet című országos kiállításra is beválogatták a munkámat.

Mihez kezd ilyenkor a kézműves, mivel telnek a napjai télvíz idején? – kíváncsiskodom.

– Különböző használati tárgyakat készítek, például sodringolással edényalátéteket, csomózásos technikával kosarakat, kaspókat, no meg díszeket, ékszereket fonok csuhéból, szalmából. Ilyenkor festem meg a különböző alapanyagokat, előkészítem a mákgubót, üveget vagy éppen széket kötök be… Erőt gyűjtök, feltöltődöm a jobb időkre. Készülök a kikeletre!