Történelmi hársfa emlékét őrző, Lovasberényről szóló írások…

Balogh András 1968-as kiadású, Magyarország nevezetes fái című könyvében egy lovasberényi hársfát emelt ki a kastély környékéről, amelyet Heister hársfájaként illetett a szerző.

A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Évkönyve (1956) is együtt emlegeti Heister tábornok nevét a kastély parkjában lévő kápolnához közeli hársfával. Sőt: „Áll még a lovasberényi parkban a kápolna előtt a százados hársfa, melyet Heister tábornok ültetett.” Ez utóbbi Hanusz István Fűben, fában című, 1905-ös kiadású (Athenaeum Irodalmi és Nyomda R.-T.) könyvében szerepel. „Nemzeti történetünk egyes episodjaihoz, történelmi alakjaink személyéhez fűződő úgynevezett történeti nevezetességű fák megismertetése és megóvása érdekében”, írta meg könyvét Hanusz; olvasható előszavában. (Több szót lovasberényi fáról nem ejtett benne.)

A lovasberényi kastély – a parkba kihelyezett tudós tábla szerint – legkorábbi részei több száz évvel azt megelőzően épültek, mielőtt az első Czirákyak megérkeztek volna oda. Erdős Ferenc Lovasberény című helytörténetében (Száz Magyar Falu Könyvesháza, 2000) többek között az olvasható Siegbert Heisterről, hogy kevéssel a török hódoltság kora után, 1699-ben vált földbirtokossá Lovasberényben és környékén. Lovasberény mellett a generális birtokába került többek között Técs, Nadap, Rác­keresztúr, Perkáta, Pázmánd, Novaj, Sárosd, Szolgaegyháza is. Bár kirobbantak tiltakozások, a törökellenes háborúban érdemeket és vagyont szerző, császárhű Heister Lovasberény földesura lett, lehetett.

Az 1703 és 1711 közötti Rákóczi-szabadságharc során a falu II. Rákóczi Ferenc mellett volt. 1704-ben fegyvert fogtak földesuruk hadai ellen, amikor Heister Székesfehérvár bevételére indult. Heister labanc generális a kurucokkal együttműködő jobbágyait megbüntette. A falusiakkal való állandó ellentét miatt 1707-ben saját kápolnát építtetett, amelyhez a jobbágyok hordták a követ, robotban. A kápolna 1708-ban készült el. 1719–50 között Lovasberény plébániatemploma volt, 1770 körül a Czirákyak felújíttatták, újjáépíttették. Ekkor került rá torony.

No, a Cziráky család az 1730-as években szerzett Lovasberényben tulajdonjogot, kúriát, birtokot. A kastély barokk stílusát Cziráky György megrendelésére egy fehérvári építőmester, Rieder János tervei alapján alakították ki 1763–67 között. Az épület barokk díszudvarának és díszkertjének létrehozása ezután történt. A kastély klasszicista képe az 1804–10 közötti újítások eredménye, ekkor Cziráky Antal Mózes volt az „úr a háznál”, az építőmester Rieder Jakab volt.

– 1794-ben Cziráky Antal Mózes alakíttatta ki a messze földön híres angolkertet, melybe növényi különlegességeket hozatott, sétányokat építtetett. Pompás kertjébe természetes forrásból táplálkozó mesterséges tavat ásatott. A kastély előtt állt két hársfa, amelyet a múlt századi leltár már öreg fákként emleget. Szerencsére szépen illeszkedtek a kert hangulatába, így nem vágták ki, sőt örültek árnyékuknak – olvasható a település honlapján; a hársfák kapcsán itt nem esik szó a régi osztrákról.

Ugorjunk az időben! A kastély 1943-ban renováláson esett át, aztán a kommunista hatalomátvétellel járó államosítás után leáldozott a szerencséje, állapota gyors romlásnak indult, gépállomásként, tsz-irodaként is működött a – nem is olyan távoli – múltban.