Hagyomány kinézetben, ízeken ízekben: Fogadó az Öreg Préshez

A helyiek a leírás alapján bizton felismerik: a Fogadó az Öreg Préshez 1992 óta ékessége a városnak. Akkor még nyolc szobával indult neki vállalkozásának a Möllmann család, amely szám mára harmincháromra bővült.

– Az évek során folyamatosan építkeztünk, bontogattuk a szárnyainkat. Időközben különtermet, éttermet is kialakítottunk, így jelenleg két szálloda, két étterem, egy lovaspark és Pusztavám mellett egy úgynevezett gallowaymarha-farm tartozik hozzánk – tudtuk meg Möllmann Günterné Erzsébet tulajdonos, alapító, ügyvezetőtől, valamint Möllmann Csabától, aki a marketingért, értékesítésért és farmlátogatásért felel.

A hagyományőrzés már az első udvar megvásárlásától kezdve célja volt a családnak: a háromszáz éves parasztházak környezetében egy tájház is helyet kapott általuk, ahol a paraszti berendezkedéssel kapcsolatos elemek is megjelennek. Ilyen a kövezet, padozat, egy valószínűleg 1700-as évekbeli láda, amely a német ajkú telepesek betelepítésének idejéből származik, valamint a sparhelt.

Apropó, konyha: a hagyományőrzés nemcsak a külsőségekben, de a tartalomban is megmutatkozik; szemléletmódjuk az étlapról is visszaköszön.

– Alapvetően „vegyes” ételeket kínálunk, hiszen míg a külföldi, nem környékbeli vendégeknek érdekes élmény a helyi ízeket megkóstolni, addig a móriak új dolgokat is ki szeretnének próbálni. Ezért fordulhat elő, hogy megfér egymás mellett egy könnyű zöldborsókrémleves, valamint az alapvetően Pusztavámról hozott móri paprikás csirkeleves. A hagyományőrző vonalat erősítik még a káposztás ételek, a gombóc, a sültek, a sváb marharagu, valamint nagyobb ünnepekkor a kvircedli és a borleves – tálalta az ételeket az ügyvezető. Tőle és Csabától tudtuk meg azt is: az étterem szempontjából kifejezetten előnyös a saját marhafarm megléte, hiszen a húst első kézből használhatják fel hamburgerekben, a marharaguban, esetleg levesekben. Az alapanyagokat, összetevőket amúgy is a helyi, környékbeli termelőktől igyekeznek beszerezni. (Csakúgy, mint a bort! A móri borászokkal, pincegazdákkal jó kapcsolatot ápolnak, s ennek köszönhetően mindig akad valamilyen minőségi nedű a fogadóban is.)

Éttermük vezető séfje Volenter István – ő jelenleg a Bocuse d’Or nemzetközi szakácsversenyre készül csapatával –, aki jól ismeri már a Möllmann család gondolkodásmenetét: még pályája kezdetén, nyolc éven át tanult, dolgozott náluk.

– Számunkra fontos kritérium a valódi vendéglátás – jelentette ki Erzsébet, amikor arról beszéltünk, mennyire látszik, hogy közel harminc éve szívvel-lélekkel vezetik az egyre csak bővülő vállalkozást. Úgy, hogy a változás természetesen esetükben is állandó, vagyis igyekeznek úgy haladni a korral – újragondolni az egyes ételeket –, hogy közben a hagyományőrző jelleg is megmaradjon. Legutóbb a Fejér Megyei Hírlap Fejér menü című projektjéhez kapcsolódtak, így éttermükben készül el az egészségügyi dolgozók számára eljuttatandó menüsor: a tárkonyos csirkeraguleves, a vadasmarha zsemlegombóccal és a jenői kuglóf.