A napi öt étkezésből négyben legyen gyümölcs, gabona is

Azt, hogy milyen a menzai étlap, kevéssé befolyásolhatják a szülők (bár ha nagyon elégedetlenek, annak azért hangot adhatnak), arra viszont nagyon is hatással lehetnek, mennyire lesz nyitott, elfogadó a gyermek és mennyire szokik hozzá az egészségesebb ételekhez.

Mészárosné Jaskó Enikő dietetikust arról kérdeztük, hogyan kellene ideális esetben összeállnia az óvodás és a kis­iskolás korosztály étrendjének. Arról is érdeklődtünk, miért nem jó az, ha túl gyakran szerepel tészta a menüben, illetve hogyan lehet megszerettetni velük egy-egy különlegesebb ételt.

– Az óvodás korosztály (3–6 éves korúak) napi energiaszükséglete átlagosan 1300–1700 kalória, a kisiskolásoknál a 7–10 éves korosztályban 2200 kalória. A közétkeztetési rendelet szabályozza a korcsoportos étrend összetételét és az általuk biztosítandó energiaszükségletet. Az ovisok jellemzően az óvodában tízóraiznak, ebédelnek és uzsonnáznak, ezért a kalóriabevitel 65 százaléka elvileg ott biztosított. Ezt egészíti ki a szülő a reggelivel, vacsorával. Persze, ha a gyermek nem tölt el egy egész napot az oviban, akkor más a helyzet. A kisiskolások is általában háromszor esznek az iskolában, a nagyobbaknál viszont már inkább csak ebéd és még egy étkezés jellemző, a többit a szülőnek kell megoldania. A közétkeztetés nem tud egyénre szabott étrendet biztosítani, ám azt meghatározzák a szolgáltatóknak, hogyan állítsák össze a menüt, miként kapjanak helyet a különféle élelmiszercsoportok. Ezek: kenyérfélék és pék­áruk, zöldség- és gyümölcsfélék, húsok és húskészítmények, tej és tejtermékek, zsiradékok. A napi öt étkezésből négyben szerepelnie kell gabonaterméknek, zöldséget és gyümölcsöt négyszer kellene adni. Utóbbinál számít a levesben lévő főtt zöldség is vagy a gyümölcslevesben lévő gyümölcs, de nyersre is szükség van, naponta egyszer. Erre kiváló lehet egy alma vagy egy banán, illetve az idény jellegű gyümölcs – mondta a szakember.

Tésztaféléket elvileg tíz napos időintervallumon belül kettőnél többször nem szabad adni, így a menüben egyszer szerepelhetne főételként és egyszer köretként tészta. Ezzel az étellel is leginkább az a baj, ha túl sokat fogyasztanak belőle – tette hozzá a dietetikus -, hiszen a túlzott bevitel hozzájárulhat az elhízáshoz.

Az óvodákban a tízórai inkább reggeli jellegű, mert sok gyermek nem reggelizik otthon. Így péksütemény, szendvics, egyéb laktató fogás szerepel a kínálatban, és sokszor ugyanez van uzsonnára, ami már kevésbé előnyös. Arra kellene törekedni, hogy a nap vége felé a gyerekek is könnyedebb ételeket kapjanak, akár egy soványabb sonkával fedett, teljes kiőrlésű lisztes kenyérszeletet zöldséggel.

A zsiradékkal vigyázni kell, mert ugyan szükség van rá, de megfelelő mértékben. Kenéskor, feltétnek jobb a soványabb, zsírszegényebb változatokat előnyben részesíteni. A virslinél, a sonkánál nagyon figyeljünk arra, hogy meglegyen a legalább 80 százalék hústartalom. A tejtermékek a fehérje és a kalcium miatt fontosak, ám ha valaki nem igazán szereti ezeket, vagy érzékeny rájuk, akkor olajos magvakkal, tojással, hússal lehet pótolni.

Jó, ha a szülők készítenek otthon különféle zöldségpástétomokat, vagy nagyon finom céklás-almás túrókrémet, s ezeket akár hasábokra vágott zöldséggel, pirított kenyérrel tálalják. Így a gyermek nem csak a megszokott sajtkrémmel, szalámival találkozik, hanem máshoz is hozzászokhat, és ezeket az iskolában, oviban is szívesebben megeszi.

Nagyon fontos a példamutatás! – fogalmazott Mészárosné Jaskó Enikő. Ha szülőként is az egészségesebb és a változatosabb étkezést választjuk, akkor az a gyerkőctől sem lesz idegen. El lehet nekik játékosan magyarázni, miért jó, ha például répát esznek, vagy miért fontos a tejtermék bevitele. Ezzel a kortársak hatása enyhíthető, hiszen az iskolákban már egyre inkább érvényesül az, hogy ha valaki azt mondja valamire, hogy ez nem jó, és nem eszi meg, akkor arra hajlamosak a hozzá közel állók is.

Pedig nem biztos, hogy az illető ízlésének kell a mérvadónak lenni…