Nem a félelemre, igen az óvó szeretetre! – Steiner József a szeretetről beszélt

– Az élet gyorsan megváltozott körülöttünk, amint az érzések is bennünk, az elmúlt napokban. Egy láthatatlan veszélytől való rettegés környékez meg mindannyiunkat – mondta a lelkipásztor. – Mit tegyünk önmagunk, szeretteink és a különösen veszélyeztetettek, az idősek és betegségektől legyengültek védelmében? Országunk vezetői és nép­egészségügyi szakértőink fel­hívták a figyelmünket már arra, hogy jelenleg mi a helyes eljárás. Folyamatosan látnak el bennünket egyre részletesebb tanácsokkal és szigorúbb intézkedésekkel. Én a magam részéről abban szeretnék segítséget nyújtani, hogy olyan belső meggyőződésre jussunk, ami a lehető legjobbat hozza ki belőlünk a mai helyzetben.

Steiner József leszögezi: ne féljünk, ne rettegjünk! Ne uralkodjon el rajtunk a pánik!

– Krisztus urunk mondta: „Ne féljetek!” Ez a Szentírás átfogó üzenete az ember számára. Ennek oka nem az, hogy nincsen veszély. Éppen ellenkezőleg: a Biblia bemutatja számunkra azt, hogy egy megtört világban élünk, ahol rengeteg gonoszság zajlik, negatívak a folyamatok. Ugyanakkor Isten, a mi Mennyei Atyánk vigyáz ránk. Bár nem minden az ő akaratából történik, de az ő szeretete és kegyelme akkor is jelen van, és elérhető számunkra, amikor olyan dolgok történnek, amelyek az ő akarata ellenére indulnak el és pusztítanak. Ne féljünk, ne rettegjünk hát! Van Atyánk a mennyben. A teremtettség révén mindannyian Isten gyermekei vagyunk, és ő figyel ránk. Ugyanakkor szorosabb szeretetközösségre hív, hogy ne csak úgy legyünk az ő gyermekei, mint akiket ő alkotott, hanem úgy is, mint akik saját akaratunkból élő szeretetkapcsolatot kívánunk ápolni vele.

Azonban a lelkész azt is állítja, hogy bár nem kell félnünk, be kell tartanunk a védő, megelőző intézkedéseket. Tegyük ezt jogkövető állampolgárokként, de belső meggyőződésből fakadóan is.

– Akarjuk óvó szeretettel védeni embertársainkat! Kövessük a híreket, tartsuk be az újabb és újabb óvó szabályokat, fogadjuk meg a tanácsokat, hogy elejét vegyük a betegség akaratlan terjesztésének. Ilyen helyzetben nem bátorságunkat vagy hitünk nagyságát mutatja, ha mit sem törődve a helyzet komolyságával, mi csak élünk úgy, ahogyan eddig is. Éppen ellenkezőleg! Ez óvatlanság, akár még istenkísértés is lenne.

Mit tegyünk hát, hogyan éljünk a következő napokban, hetekben?

– Nos, itt az idő arra, hogy megtörténjenek azok a telefonhívások, amelyeket hosszú ideje halogatunk. Bocsánatkérés, megbocsátás…Vagy csak azok felhívása, akikkel elhanyagoltuk kapcsolatunkat az élet forgataga miatt. Felszabadult időkben töltsünk minőségi, a jövőre meghatározó emlékeket teremtő időt családunkkal, közeli szeretteinkkel. Vegyük elő a társasjátékokat, beszélgessünk hosszan és mélyen gyermekeinkkel, párunkkal. Kiránduljunk együtt, távol a zajos várostól. Akinél pedig beporosodott a polcon a régi családi Biblia, porolja le! Nyissa fel! Egy olyan Isten képe fog felragyogni minden őszinte kereső lélek számára, aki megteremtette a világot, benne az embert, és – bár az ember fellázadt ellene és rengeteg rosszat szabadított az ő csodásra alkotott világára – ő mégis változatlan

atyai érzésekkel, kegyelemmel és óvó szeretettel viszonyul legdrágább teremtményeihez.

A missziói lelkész-igazgató János apostol szavaival mondott áldást a Fejér Megyei Hírlap olvasóira: „…kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek.” (3Jn1,2)