Érdemes a kertben keresni az örömforrást

Korai és kései magok, fényes héjú dughagymák, álmukból ébredő rizómák és nyiratkozásra váró fásszárúak szegélyezik utunkat, ha kimegyünk a kertbe. A szabadban végzett munka elsősorban az idősebb korosztály szíve csücske, de azt szokták mondani, hogy nem is annyira kor kérdése ez, inkább csak meg kell rá érni. A kormányfő azt mondta az időseknek különösen, hogy ne menjenek közösségbe, sokat szellőztessenek és gyakran mossanak kezet! A kertben mindez egyszerre megadatik számukra. Amíg az unokák az örökké rohanó szüleikkel vannak az online órák szüneteiben, addig a nagyszülők és valamennyi kertbolond engedelmeskedik az előírásoknak. Kimennek a veteményesbe, ahol állandó a szellőztetés és ahol nem jönnek-mennek emberek, viszont a munka koszos, ezért gyakori a kézmosás és jól esik némi gyümölcs is közben a szikrázó napon.

Bár hajnalonta még meglehetősen csípős az idő, de már szinte valamennyi zöldségmagot elszórhatjuk, vagy kiguríthatjuk az ültetőszalagokat, ami nemcsak egyszerűbb, de gazdaságosabb is és garantált a tőtávolság, vagyis nem kell „egyelni” kikelés után. A rovarokat, lárvákat megkínálhatjuk egy kis talajfertőtlenítővel, majd kapával betakarjuk, szépen elgereblyézzük, kis botokat szúrunk a sorok elejére, rájuk tűzve a vetőmagok zacskóját, hogy később is tudjuk mi rejtőzik odalent.

Aztán nincs más dolgunk, mint várni a kelést, a szikleveleket, a sarjadó élet első jelét, és máris feledjük legalább kis időre, hogy milyen gondokkal küzd a világ.