A kaktuszkertben minden harap – Gyerekkori álmát valósította meg Sas István

Fotó végül nem készült, mert elszakadt a film. Az egyik kolléga felesége azonban, amikor meghallotta, hogy este éjkirálynőt fotózó férfitársaságba keveredett az ura, nem hitte el, hogy amiről szó van, az „csupán” egy kaktusz. Családi perpatvar lett az esetből. István – ezért-e, vagy másért – de nem szokta fényképezni növényei virágzását. Inkább emlékezetében őrzi meg a látványt. Rengeteg időt tölt agárdi nyaralójában. Nagyságrendileg hatszáz fajta növényt tart itt, ezek közül úgy 450 kaktusz.

Annak idején, fagylalttölcsérrel a kezében ballagott a mai Károly János utcában. Egy keramikus művész ablakában virágzó kaktuszokon akadt meg a szeme.

– Mi lenne, ha nekem egyszer ilyenem lehetne – gondolta. – Amikor nagyobbacska lettem, összeszedtem a bátorságom és becsöngettem hozzá – mesélt a kezdetekről.

A 80-as évek elején más gyűjtőkkel szövetkezve folytatta. Egy anekdota szerint egy bizonyos Igali Tamás kaktuszos Budai úti, földszintes lakásában több száz kaktuszt tartott. Miattuk a gyűjtő beüvegezte az erkélyét. Ám egy ízben hivatalos felszólítás érkezett hozzá, miszerint íziben szüntesse be ezt az állapotot, mert megváltoztatja az utcafront képét...

Ezután Igali Tamás éppen lapunkban adott föl egy hirdetést: kaktuszgyűjtő társakat keres. Elsőre tucatnyian jöttek össze a Tiszti Klubban, ahol aztán közel harminc évig otthon is volt. Sas István is ott volt. Manapság a Szent István Művelődési Ház ad otthont kaktuszosoknak. Várják a csatlakozni vágyókat.

István agárdi kertjében „minden harap”. Ám mi ne féltsük őt a tüskéktől, hiszen jól kitanulta már, hogyan kell értőn nyúlni a kaktuszokhoz. Télre készülvén minden évben egy hónapon át pakolja be a kertből a házba a gyűjteményt. – Ilyenkor a pincétől a tetőtérig mindenhol kaktuszok vannak, magamat összehúzva járok csak közöttük – mondta. Tavasszal újabb egy hónap, mire minden újra kikerül a szabadba.