Mi történik a civilizációnkkal, ha „lekapcsolják a villanyt”?

Az író legújabb, Áramszünet című regényét októberben vehetik kezükbe az olvasók. A megjelenés kapcsán a szegedi íróval az Olvasat.hu készített interjút.

Az Áramszünet alapfelvetése, hogy minden elektromos eszköz végérvényesen tönkremegy, ezáltal eluralkodik a káosz. Arra a kérdésre, hogy működhet-e a társadalom elektromosság nélkül, az író válasza, hogy működhet, hiszen működött korábban is. A huszonegyedik századi közösségek szerinte azonban alapvetően másképp szerveződnek. „Napjainkban azonban a társadalmat működtető szervező erő, a kohézió nem más, mint maga a technológia. Az évezredes képlet – amely szerint az egyén be van ágyazva egy csoportba, ami jó esetben a család, a családok pedig olyan organikus közösségekben léteznek, amelyben mindenki ismer mindenkit, ha máshogy nem is, minimum látásból – mára megszűnt. Ebben a képletben az állam és a társadalom rettentően messze van az egyéntől és a közösségektől, hiszen az ember életére leginkább azok vannak hatással, akikkel napi szinten érintkezik.

A közösségek a reneszánsz korban kezdtek el erodálódni, az ipari forradalom és a felvilágosodás kora óta pedig rohamosan hanyatlottak

- fejti ki Bene Zoltán.

Az író hozzáteszi, hogy a fenti különbségeken kívül még egy nagyon fontos elem hiányzik napjaink közösségeiből.

”Egy dolog hiányzik belőlük, ami régen még magától értetődő volt: az egymásrautaltság. Ez a nyugati civilizációban már igazi szitokszónak számít, mindenki selfmade man, mindenki maga intézi a dolgait, senki sincs rászorulva a másikra„

- magyarázza a szerző. Mint rámutat, ”ez azért probléma, mert így nem alakulnak ki azok a mechanizmusok, kapcsolódási pontok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy közösen képesek legyünk problémákat megoldani. A problémáinkat vagy egyedül oldjuk meg, vagy az állam segítségével. Az állam részint már a társadalom helyét is átvette. Az idősekről, a betegekről, a gyerekekről jellemzően nem a közösség, nem a család, hanem az állam által fenntartott intézmények gondoskodnak… S ha megszűnik az összetartó erő, ha kilopják a maltert a házból, és az ebben az esetben nem más, mint az elektromosság, akkor megszűnik minden.„

Bene Zoltán szerint a kommunikáció terén is az áramnak való kiszolgáltatottság jellemzi a mai társadalmakat. ”Az elektromosság az, ami működteti és fenntartja azokat a folyamatokat, rendszereket, amik nélkül a társadalmunk nem képes működni. Ha nincs áram, összeomlanak ezek a rendszerek, és nincs helyettük más.„

Az Áramszünet cselekménye 2030-ban indul, története Szegeden és környékén játszódik, és a fő cselekményszál mellett a főszereplő múltja is megelevenedik az olvasó előtt. A 2030-as dátum Bene Zoltán elmondása szerint a főszereplő életkora miatt fontos, aki 1970-ben születik, így az Áramszünet kezdetén 60 éves. ”Ahhoz, hogy az ezredfordulót közvetlenül megelőző, illetve utána következő évtizedeket is be tudjam mutatni, ahhoz szükséges megszületnie 1970 körül. (...) Igaz ugyan, hogy a regényben egy technikai katasztrófa eredményezi a társadalom és a civilizáció összeomlását, azonban én azt gondolom, a civilizációnk már jó ideje belépett az utolsó stádiumba. Tizenhét esztendeje, az első regényem megjelenésekor is ezt gondoltam, bizonyos értelemben az is egy „válságregény”. Az Áramszünetben pedig ahhoz, hogy a hanyatlás folyamata bemutatható legyen, szükség volt az előzmények ábrázolására is.„

Bene Zoltán a nyugati civilizáció problémáinak megoldását paradigmaváltásként tudja elképzelni. Mint mondja: ”Az ember próbálja fenntartani a reményt, ennek megfelelően a regénynek van egy közösségi értelemben pozitívnak tekinthető lezárása, a helyzetnek megoldása. A nyugati civilizáció esetében viszont ez nem olyan egyszerű, mint a fikcióban. Komoly paradigmaváltásra lenne szükség ahhoz, hogy tovább tudjon létezni. A regényben ezt a paradigmaváltást egy durva katasztrófa eredményezi.

Csak remélni tudom, hogy a valóságban katasztrófa nélkül is menni fog.

Ha azonban reálisan tekintek a dolgokra, erre nem sok esélyt látok.„

Borítókép: Bene Zoltán író, a novellaíró verseny egyik résztvevője a magyar széppróza napja alkalmából rendezett gálaműsoron a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében 2018. február 18-án.

Forrás: MTI / Mónus Márton