Ki kell tűnni valahogy!

- Eddig is nagyon sok önéletrajz érkezett be egy-egy állásra, de most még nagyobb lett a tét. Mivel ott hever 150-200 önéletrajz a HR-osztályon, nehéz közülük választani. Muszáj kitűnnünk valamivel - húzza alá a szakember.

- Kétszáz jelentkező esetén ez mégis hogyan lehetséges?

- A magyar ember szemérmes, nem mer előjönni az eredményeivel. Pedig arra kell gondolni, hogy egy áru vagyok a munkaerőpiacon, el kell adnom magam.

- Melyek a leggyakoribb hibák?

- Főleg a nőknek javaslom: ne írják bele az önéletrajzukba a családi állapotukat, és 40-45 évesen már a korukat sem! Nem szégyellni kell, csak nem kell vele túl korán előjönni! Fényképet is akkor mellékeljenek, ha kérik.

- Mit kezdjünk a kényes kérdésekkel?

- Ha nem kérdeznek rá, de érzi az ember, hogy kíváncsiak erre is, akkor a beszédünkbe beleszőhetünk a családi állapotunkra utaló üzeneteket. Ezzel elkerülhetjük a konkrét kérdéseket. Ha rákérdeznek, akkor tényszerűen feleljünk.

- A munkáltató mi alapján dönt?

- Minden döntés szubjektív. Ugyankkor olyan körülmény is felmerülhet, amiről nem is tudunk. Akit behívnak állásinterjúra, az már elégedett lehet.

- Vannak cégek, amelyek fizetési igény megjelölésével kérik a jelentkezést.

- Az a cég, aki előre kéri a fizetési igény megjelölését, nekem azt üzeni, hogy gőze nincs, hogy a piacon mit fizetnek ezért a munkáért és/vagy a legolcsóbb munkaerőt akarja megszerezni.

- Álláskereséskor sokan szembesülnek azzal, hogy a protekció a legjobb önéletrajznál is többet ér.

- Ahol teljesíteni kell, oda akárkit nem lehet benyomni, mert ha nem teljesít, akkor kirakják. Másrészről egy új ember betanítása nem kevés pénz és energia egy cégnek, ezért ha lehet, nem az utcáról vesznek fel valakit.

- Hogyan tehetünk szert kapcsolatokra?

- Az ismerősök körét információszerzésre kell használni. Sok ember azt csinálja, hogy elküldi az önéletrajzát, s várja a csodát. A nők a legkatasztrofálisabbak! Mindenről beszélgetnek, de arról, hogy a másik munkahelyén ki megy el szülni, akinek meg lehet pályázni a helyét, arról nem.

- Milyen most a helyzet az álláspiac területén?

- A helyzet szörnyű, különösen vidéken. Negyven-negyvenöt éves kor fölött az emberek nem akarják továbbképezni magukat. Most üt vissza az is, hogy nálunk az elmúlt években boldog-boldogtalan diplomát szerezhetett mindenféle szakon, ugyanakkor alapvető szakmákban meg hiány mutatkozik. Vannak olyan területek, ahol csillagászati összegeket fizetnének egy jó szakembernek, ha találnának egyáltalán valakit.