Még zajlik a műhelymunka

- Éhségsztrájkkal tiltakoznak környezetvédők a magyar határ mellé tervezett nagy kapacitású osztrák hulladékégető felépítése ellen. A zöldtárca vezetője mire gondolt a hír hallatán?

- Tavaly a kormány határozatban fogalmazta meg, hogy ebben az ügyben a szentgotthárdiak mellett áll, nem tartjuk helyesnek, hogy a magyar határhoz ilyen közel valósuljon meg a beruházás. A tárca a területileg illetékes nemzeti parkot jelölte ki, hogy ügyfélként vegyen részt az osztrák eljárásban. Az elmúlt hónapokban Ausztriában teljesen törvényes keretek között zajlott az égetőmű engedélyezési eljárása. Az egy más kérdés, hogy a meghallgatások helyszínének kijelölését, az eljárás stílusát, fogalmazzunk úgy, nem éppen a sógori viszony jellemezte. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy az osztrákok a legfelsőbb hatóságig vitték az ügyet. Ami azt jelenti, hogy annak ellenére, hogy tartományi szinten adják ki az égetőmű engedélyét, a zöldszenátus elé került az ügy. Ez a szervezet kicsit hasonlít a mi Alkotmánybíróságunkhoz, vagyis független szakmai testület mondja ki a végső szót, amely ellen már nincs fellebbviteli lehetőség. Ami a hazai és az osztrák környezetvédők legújabb akcióját illeti, azt gondolom: érthető, ha szervezetek és személyek különböző stílusban és módszerekkel fejezik ki nemtetszésüket. Én kicsit túlzónak tartom az éhségsztrájkot, de ha valaki úgy véli, hogy ezt az eszközt is be kell vetni a figyelemfelhívás érdekében, ezt a véleményét tiszteletben kell tartani. Hozzáteszem: most úgy tűnik, a pénzügyi válság és annak hatásai az égetőmű befektetőit is elgondolkoztatják.

- Vagyis ez lehet a remény arra, hogy nem épül meg az égetőmű?

- A szakértők szerint, ha a zöldszenátus zöld utat ad az égetőnek, jogi úton nem lehet megakadályozni a létesítését.

- Hazai vizekre evezve: napirenden van a termékdíjtörvény módosítása. A nyomtatott sajtó szereplői aggódva figyelik a fejleményeket, hiszen szó van arról, hogy a termékdíj fizetésével sújtják a megyei lapok kiadóit is.

- A törvény felülvizsgálatát elvégezte a zöldtárca, a munka során az önkormányzatok joggal vetették fel, hogy az egyik legtöbb hulladék a nyomtatott sajtótermékekből keletkezik, hiszen semmilyen gátja nincs, ami ésszerű keretek között tartaná ezek mennyiséget, miközben a hulladékkezelést végző cégek tulajdonosait, azaz a helyhatóságokat nem segíti ebben a munkában a kormány. Az ügyben a műhelymunka folyik, ezért a személyes véleményemet mondhatom el róla. Azt gondolom, szükséges, hogy a környezetkárosító, vagyis a drága, nagy súlyú, műnyomó papíron megjelenő kiadványokat korlátozzuk, vagyis ezeket szívesen sújtanám termékdíjjal. Ugyanakkor a mindennapjainkhoz tartozó lapokat, a politikai és hetilapokat, amelyek a tájékoztatási feladatokat látnak el, vagyis a megyei napilapokat is, azokat egyáltalán nem, vagy kevésbé terhelném a termékdíj megfizetésével.

- Végül a tárca jövő évi kilátásairól kérdezzük, hiszen zajlik a 2010-es költségvetés előkészülete.

- A megszorítások a tárca hatósági, szolgáltatói tevékenységére nem lesznek hatással, mint ahogyan a természetvédelmi vagy árvízvédelmi ügyekre sem. Az állampolgárokat vélhetően ez érdekli, az kevésbé, hogy például a miniszteri kabinet kiadásai jelentősen csökkenek.

A napilapokat sújtó, temékdíjnak álcázott környezetvédelmi adó tételében lehet, hogy nem nagy mértékű, ám a sok kicsi sokra megy elv itt is érvényesül. A miniszter véleménye talán mérvadó: a törvényben nem kerülnek egy kalap alá a minőségi lapok a kukát bélelő reklámújságokkal.