Az alkotáshoz jó energiák kellenek

Hogy éppen merre élt a világban, nem is annyira a művészete, inkább a férje munkája határozta meg, hiszen Somhegyi Zoltán művészettörténész több egyetemen is oktatott az elmúlt években, így megfordultak Törökországban és az Arab Emírségekben is, mielőtt hazaköltöztek volna Magyarországra. – Alkotni bárhol tudok és szerintem az utazások, más országok kultúrája, a külföldön szerzett tapasztalatok fontos részét képezik a művészi fejlődésemnek – mondta Sara, aki férjével korábban már élt Magyarországon, bár akkor leginkább ingáztak Olaszország és Magyarország között. Most azonban letelepedtek Velencén. Egy tágas és természetes fényben gazdag házban alakították ki a műhelyt és az otthonukat, ahol már hárman, hat éves fiúkkal együtt élnek. Sara pedig kettős állampolgár lett. – A férjemmel Bolognában ismerkedtem meg, ahol mind a ketten tanultunk, Zoltán egy ösztöndíjnak köszönhetően. A kezdetektől összekötött minket a művészet. Sosem szól bele abba, amit csinálok, de természetes, hogy beszélünk a fejemben megszületett, vagy már készülőben lévő alkotásokról. És nyilván mindig az ő véleményét kérem ki elsőként, ha elkészülök valamivel – árulta el Sara, de rögtön hozzátette, Zoltán sosem nyitja meg a kiállításait és műkritikákat sem ír a szobrairól, rajzairól vagy festményeiről. 

A beszélgetés során azt is elárulta, mindig közel állt hozzá az alkotás több fajtája is, így pl. a festés vagy a rajzolás is, ami talán abból fakad, hogy a művészeti középiskolában, ahol tanult, a hagyományos művészetek minden ágával megismertették őket, erős alapokat kaptak a képzés során. Az akadémián választotta aztán a szobrászatot, 

, hiszen festeni akár autodidakta módon is meg lehet tanulni. És aztán ott vannak még azok a csodás anyagok, mint a márvány, a bronz, a különböző fémek és az agyag, amikkel megtanulhatott dolgozni. – Mindegyik technika megtanít valamire a térről, a színekről, a fényről, így folyamatosan tanulok és ezért változnak az alkotásaim is az évek folyamán. De a munkáim ma is ugyanazokból a konvencionális gyökerekből táplálkoznak, mint amikor elkezdtem alkotni. Szeretek ugyanakkor kísérletezni, áttörni a határokat. Kreatív művésznek tartom magam, olyannak, akit nem elégít ki, hogy már létező technikákkal vagy stílusokban alkot. Modern nő vagyok, aki meg akarja mutatni az érzéseit, a gondolatait, viszonyát a világhoz és a mai eseményekhez. Úgy vélem, a kortárs művészettel megfelelően tudom kifejezni magam.

Silvia Evangelisti, egyik kiállításának kurátora ezt írta róla: „Sara Berti számára a művészet nyelve kiváltságos médium a világ „olvasásához”, a kapcsolatteremtéshez önmagával, a valósággal és a társadalommal, melyben él.” Saranak eddig számos egyéni és csoportos kiállítása volt, amelyeken szobrai mellett festményeit, rajzait is láthatta a közönség itthon és külföldön egyaránt. – Úgy gondolom, annyi vonulata és iránya van a munkáimnak, hogy mindenki megtalálhatja közöttük azokat, amikkel azonosulni tud, amelyek tetszenek neki. Persze 

 – árulta el Sara, aki saját bevallása szerint legszívesebben bronzzal dolgozik, amiből egészen vékony, légies formákat is ki lehet alakítani. De szereti a papírt is, amivel mindig „őszintén” kell bánni. Ugyanakkor mindenből mindig csak egy darab készül, fontosnak tartja az egyediséget. Ez is emeli alkotásainak értékét. – Produktív művész vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy mindennap futószalagon készülnek a munkáim. Ha nincs meg az ihlet, ha nem vagyok alkotó hangulatban, nem állok neki dolgozni. A munkámban az érzelmek is fontos szerepet játszanak, de mérgesen soha nem csinálok semmit, mert az alkotáshoz jó energiák kellenek.

Sara Berti legújabb kiállítása október 7-én szombaton 17 órakor nyílik meg a Velencei-tavi Galériában, ahol több tucat alkotását lehet megtekinteni a kisméretű bronzszobroktól a több méter széles festményekig. A tárlathoz Sinkovics Ede képzőművész, a kiállítás kurátora mond bevezetőt. A megnyitó ünnepség részeként koncertet ad Marco Bianchi, olasz zongoraművész, aki szintén a Velencei-tó partján él.