Fehérváron beszélt a dán közgazdász a magyar borokról és a régiókról

Jens Høj, az OECD vezető közgazdásza főként a regionális fejlesztések témakörével foglalkozott, két mozzanatot kiemelve. Egyrészt, hogy a külföldi tőkebefektetések területi eloszlása egyenlőtlen. Jelenleg csak Északnyugat-Magyarország teljesít kiemelkedően jól – a fővárosi régiót is beleértve, ahol a különböző üzleti szolgáltatások nagy választéka érhető el. A másik, hogy miközben a külföldi tőkebefektetések direkt, azaz munkahelyteremtő hatása erős, az indirekt, azaz a helyi gazdasági környezetre gyakorolt hatás meglehetősen gyenge. A magyar kis- és középvállalkozások, úgy tűnik, eddig nem nagyon tudtak profitálni a nagyberuházásokból.

Ehhez járul még, hogy Magyarországon – mint a szakember fogalmazott – az ideérkező egyszerűen nem kap eleget a pénzéért. Ennek pedig szerinte változnia kell, amiért – hangsúlyozta – csakis az itt élő emberek tehetnek. A változtatás egyik módja Jens Høj szerint az lehetne, hogy a helyi önkormányzatok nagyobb befolyást kapnak a helyi gazdaság fejlődési módjainak kialakításában. Egyszerűen azért, mert a központi kormányzat nem tudhat mindent. A másik pedig a helyi oktatási intézmények hathatós támogatása, fejlesztése volna.

Van, ahol nincs külföldi tőke

Tisztában kell lenni azzal is, mutatott rá a vezető közgazdász, hogy a gazdaságnak vannak olyan területei, ahová nem fog beáramlani a közvetlen külföldi tőke. E területek vagy saját megoldásokat találnak, vagy lemaradnak. A szegényebb vidéki régiók fejlesztésének stratégiája kizárólag azon alapulhat, hogy meghatározzák és kifejlesztik azok helyi, komparatív előnyeit.

– Itt nem kell különösebben bonyolult dolgokra gondolni – hangsúlyozta a közgazdász. – A magyar borok például rendkívül finomak, de nincsen olyan külföldi, aki ezt magától tudná. A feleségem szerint alkoholproblémáim vannak, bár szerintem csak borszakértő vagyok – bocsátkozott szokatlanul őszinte tréfába a Párizsban élő szakember – így szívesen vásárolok és hozatok magamnak borokat a világ minden részéről, Kaliforniától Dél-Afrikáig, és ha az újonnan beszerzett bort a kezembe veszem, értem a feliratot, tudom, mi van az üvegben. A dán oktatási rendszer hiányosságai miatt azonban sajnos magyarul nem beszélek, így ebben a szép országban fogalmam sincs róla, hogy mi van a palackban. Ennél sokkal nagyobb fogyatékosságom azonban – folytatta –, hogy ideutazásomig arról sem tudtam, milyen kiemelkedő értékeik vannak. A mangalica, a rackajuh és a szürkemarha – említett párat Jens Høj – jelenleg még ismeretlenek a világban, így annak, aki ezekkel találkozni akar, ide kell utaznia – és meg kell tanulnia magyarul. Szóval ha szükségük van a turistákra a regionális gazdaságok fejlesztéséhez, akkor először is mondják el a világnak közérthetően, hogy milyen kiváló boraik és ételeik vannak, hogy milyen kiváló történelmük, természeti értékeik és élőviláguk van!

Jövőkép

E stratégia sem működik azonban örökké, váltott távlatot a szakember, ugyanis a következő 50 évben a fejlődést két hatás fogja meghatározni. Egyrészt Magyarországon éppúgy, mint minden más országban felgyorsul az urbanizáció: az emberek vidékről a városi központokba költöznek. Másrészt a magyar lakosságszám csökkenni fog, a becslések szerint 2060-ig 8 millióra. E két hatás együttes eredményeképp a magyarországi falvak elnéptelenednek, a hátramaradó idősek ellátása pedig különleges terheket ró a közszolgáltatásokra.