Finomra hangolt sramlizene a Heimattöne Kapelle-től

A 2006-ban alakult, négytagú Heimattöne Kapelle – talán Szülőföld hangjainak lehetne fordítani a zenekar nevét – mást szeretett volna játszani, mint a sramlizenekarok általában. A sváb származású fiatalemberek tanult zenészek, s kikutatták azt a tiszta forrást, ahonnan finomabbra hangolva meríthetnének.

A kottákon kívül találtak olyan öregeket is, akik dallamot, szöveget is át tudtak nekik adni a régesrégi dalokból. Mohl Ferenc vértesboglári, Kindler Róbert és Berendi Nándor tarjáni, Knizner István tatabánya-felsőgallai születésű – gyermekkorukban mászott fülükbe és simult lelkükbe az autentikus sváb zene. A rátapadt túlzásokat elhagyták, eredetiségét visszahozták, önálló stílust és műfajt teremtettek. Éneklésük különleges, lírai, egyedi hangzású. Több lemezük megjelent, országszerte ismertek, sokfelé hívják a fellépésükkor kékfestő kötényt tiszteletből magukra öltő ifjakat.

A Heimattöne Kapelle muzsikájára táncolnak a vértesboglári művelődési ház előtt (Fotó: Zsohár Melinda)

Vértesbogláron családias, baráti találkozó sikeredett tavaly, ezért közkívánatra idén is megszervezte Mohl Ferenc és unokanővére, Mohl Anna a Heimattreffent. A 88 esztendős Eisemann István a legidősebb férfi a faluban, alig négyen beszélik már azt a régi svábot, amit Pista bácsi gyermekkorában. Elérzékenyülve hallgatta és dúdolta az emlékeket ébresztő dalokat. A Heimatkapelle zenéje, sajátos, gyönyörű hangzású énekük elvarázsolta az idősek szívét, többen táncra perdültek.

A lányok, asszonyok vállalkozó férfiú nélkül is összekapaszkodtak, fordítva persze elő nem fordulhatna! Annál inkább kedvtelve nézegetik, amint a két „szoknyás” vidáman forgolódik a pattogó ritmusú sváb zenére. A pilisvörösvári sváb zenészek ráadás muzsikája estig ott tartotta a találkozó résztvevőit.