Több, mint testőr, hiszen férj

A néző persze mondhatná, hogy mi közöm van nekem a népszerű  Színész szenvedéseihez és szenvelgéseihez. Tudhatta, amit tudnia kellett, hiszen ismerte párja, a népszerű Színésznő  előéletét. Barátja, a szintén  szerelmes Kritikus úgyszintén. Legyen a férj baja, hogy fél a megcsalatástól, és ő maga akarja  eljátszani a  szerelmi kétszög harmadik szárát.  Polgári környezetben él, jól, s ugyan zargatja a Hitelező,  de hol van ő a mai frankhitelesekhez:  viszonylag könnyedén megoldja a problémát, utcára nem kerül. 
A nézőnek  azonban mégiscsak van köze hozzá, hiszen akkor nem  venne jegyet, nem ülne be a színházba, s nem szeretnék oly sokan Molnár Ferenc darabjait. Hiszen akkor azt is  lehetne kérdeni,  hogy mit kezdjek én Hamlettel és gyötrő töprengéseivel, mely Hamlet egyébiránt  Színészünk nagy szerepe, és igen büszke rá.

Molnár-darabot mutatott be tehát a Vörösmarty Színház, mégpedig A testőrt.   A  szerző műveit máig  sűrűn játsszák a  magyar, sőt, a külföldi színpadokon. Nem véletlenül, hiszen   pompás mondatokat, dialógokat talált ki, és finom a humorú,  elegáns író.  Ja, és állítólag mindent  tudott a színházról,  erről viszont azt mondta nekem  Árkosi Árpád  rendező, hogy azért nem árt csínján bánni a mítoszokkal, a tutisággal, amely a közvéleményben  kialakult. Ezt annyit jelent, hogy újra  lehet  értelmezni  kicsit a művet, például azzal, hogy tovább erősítünk egy-egy, a szövegben  meglevő fontos motívumot.

Ilyen a színház a színházban elem, ami többszörösen is megjelenik az Árkosi-verzióban.  A próbán ez ad abszurdum odáig ment, hogy  a páholyos jelenet  függönyei előtt a  Hitelező és a Páholyosnő  énekel a Pillangókisasszonyból, jelmezben. Ez a  bársonyszékes bemutatóra annyiban szelidült, hogy  jelmezben és áhitatos, operai arccal leülnek egy asztalhoz, miközben hátul szól a zene. Talán jobb így, Molnár  szövegébe és a színmű szerkezetébe, világába  az abszurd, a groteszk csak óvatosan illeszthető be. Az előadásból mindenestre átjön a lényeg: az, hogy játék az egész,  néha kegyetlen és önkínzó módon, de mindenki játszik.  Maszkot húznak a színészek,  magunk is  gyakran hasonlóra kényszerülünk  a mindennapokban,   és ember legyen a talpán, aki meg tudja ítélni, meddig terjednek a  szerepjátszás határai. A  darab, illetve a fehérvári produkció is eljátszik velünk:  mindvégig  bizonytalan a néző abban, hogy ki játszott kivel,  elhitte-e az asszony, hogy igazi testőr udvarol neki,  és nem csak a férje,  akinek ez  talán élete legnagyobb szerepe.  Vagy egyszerűen csak belement a játékba,  az illúzióba, mert így édesebb volt az élet.

A Színész kettős szerepét Hajdu Istvánra (ismert nevén Hajdu Steve-re)  bízták. Sok darabban, több filmben játszott már,  országosan azonban valószínűleg a Heti hetesből ismert. Itt  bizonyítja, hogy nem a tévés szereplés  alapján kell megítélni.  Az ő  színésze egy kicsit bumfordi, esendő,  néha  szánnivaló,  mindenesetre emberi. Testőrruhában  egy profi  kolléga is azonnal kiszúrná, hát még egy feleség,  de miért ne hinnénk néha egy illúziónak,  ha az  szebbnek tűnik, mint az élet. Hajdu  a kínálkozó poénokat is kihasználja,    szerencsére nem a bohózat határáig. 
A Színésznőként Bakonyi Csilla  valószínűleg  pályája eddigi   legnagyobb lehetőségét kapta meg, és szépen él is vele.  Dögös a fekete parókában, és  több szólamon, hangszínben  is  jól teljesít.  Talán nem haragszik meg érte, ha elárulom, de mindez azért is  elismerésre méltó, mert a próbák során szerzett fájdalmas sérülésével is meg kellett küzdenie.  A második felvonásban  elhiteti, hogy lejátssza a színről a férjet-testőrt-Színészt,  és abban is bizonytalanságban hagy, hogy igazat mondott vagy hazudott.  A Kritikus, Kelemen István  jó rezonőr,  szánakozva és megértéssel, barátsággal és szigorral, őszintén és falazva, a viszonzatlan szerelmes nagyvonalúságával figyeli-kommentálja az eseményeket.   Zsurzs Kati  ismét profi a kedvesen ellenszenves parvenü  álmama, gardedám figurájában.  Bata János (Hitelező)  és Závodszky Noémi (Páholyosnő)  most sem hibáznak, és igazi meglepetés Rainer-Micsinyei  Nóra  természetessége Szobalányként.  Mindenképpen említést  érdemel Árvai György, aki a funkcionális díszletet tervezte,  igencsak jól szolgálva a játék a játékban koncepciót.  A jelmezeket Kárpáti Enikő  tervezte.

 Ismerősöm a szünetben hazament, mondván, ez nem vígjáték. Szerintem az, csak nem a harsány fajta és kicsit keserű is.  Én végig maradtam, és nem  csalódtam. Úgy vélem, A testőr  beleillik a Vörösmarty Színház mostanában látható jó sorozatába.