Sárkányölő Szent György legendájáról

A hagyomány úgy tartja, hogy az ókorban Diocletianus császár idejében élt és szenvedett vértanúságot az előkelő kis-ázsiai családból származó római tiszt, Georgiasz. A legenda szerint abban az időben egy halálos leheletű sárkány tartotta rettegésben Lybia tartomány egyik városát. A lakosság minden napra két állatot ígért áldozatul a fenevadnak, ám az állatok elfogyásával az emberek kerültek sorra. Egy idő után a királynak kellett volna feláldoznia leányát, akit az arra járó György vitéz megoltalmazott, lándzsájával leszúrva a sárkányt.
A keresztény egyház Györgyöt szentté avatta, a nép pedig saját gondolkodása szerint átalakította, lokalizálta és kiszínezte a történetet. Fejér megyében is több településen úgy tartották, a csata a falu határában zajlott le. Iszkaszentgyörgyi adatközlők a múlt században még sárkányölő helyi kovácslegényről meséltek, aki a község határában vágta agyon az állatot. Ezért kapta nevét a település, emlékére pedig kápolnát emeltek a mohai bejárónál.
Megyénkben úgy tartották, ha Szent György-nap előtt megzördül az ég, jó termés várható. Csákberényben és Csókakőn hittek is benne az 1960-as évekig, hogy áprilisi égzengés idején hemperegni kell a földön, mert ez elűzi a derékfájdalmat. A búza április végi állapotáról mondták: ha a varjú  el tudott bújni a vetésben, rossz termés volt kilátásban.
 Az ekkori esőhöz is fűződött monda. A mohaiak szerint, amikor a törökök elhagyták országunkat, megátkozták a magyarokat, de tévedésből hasznos átkot küldtek. Azt kívánták, verjen meg az Isten minket a Szent György-napi esővel, májusi harmattal és rossz szomszéddal. Ebben a harmatban a lányok meg is mosták arcukat, hogy megszépüljenek, illetve eltűnjenek szeplőik. Az öregek úgy mondták, hogy az első kettő mindig kell, rossz szomszédaink pedig   vannak mindenféle átok nélkül is.
Az ókori rómaiak ezen a napon tartották Pales pásztoristen ünnepét, a Paliliát. Az istállókat kisöpörték, vízbe mártott babérágakkal meghintették, a jószágokat szalmalánggal megfüstölték, majd tűzön hajtották át őket, hogy védve legyenek a boszorkányoktól. A nép körében ez a nap a kihajtás ideje lett. Zámolyon a református nagygazdák ekkor zöld ágat törtek,  legyezték vele az állatokat, hogy termékenyek legyenek. A  pásztorünnep egyúttal a juhász számadásának ideje is.