Hittel és hűséggel: Prohászka Ottokár életművének újabb részletei

- Az egyházmegye Prohászka minden születési és halálévfordulóján tart  megemlékezéseket, ezek lehetőséget adnak arra, hogy újabb   aspektusokból lássuk  személyiségét -  mondta Mózessy Gergely püspöki  levéltáros.

- Lehet mindig, évről-évre újat mondani?

- Igen. Egyrészt polihisztor volt, s ez lehetővé teszi az újabb megközelítéseket, másrészt annyira szerteágazó aktivitással rendelkezett, hogy mindig lehet új forrásokat találni. Az egyik előadás elmélyít egy korábbi tudást 1904 és 1905 közötti, egyetemi tanári éveiről. Olyan érdekes, baloldali forrásokat talált egy fiatal kutató, Kozák Péter, hogy úgy gondoltuk, ezeket érdemes bemutatni a közönségnek. Pál Ferenc régi utat folytat, azt vizsgálja, Prohászka milyen hatást keltett maga körül a különböző helyszíneken. Vizsgálja a helyi Katolikus Néppárthoz és a Keresztényszocialista Mozgalomhoz fűződő kapcsolatait is. A harmadik előadás inkább lamentáció Frenyó Zoltán filozófus részéről annak kapcsán, hogy száz éve történt meg Prohászka Ottokár indexre tétele.

- Miként lehet a köznapi ember számára ismertté, ismertebbé tenni életművét?

- Ez nagyon nehéz kérdés. Mindent megpróbálunk. A konferenciákkal mindig újat teszünk le a tudományos közvélemény asztalára azért, hogy segítsük a tisztánlátást bizonyos kérdésekben, és mélyebben tárgyaljunk olyan részleteket, amelyeket eddig nem. Másik probléma választ találni arra, hogy a tudományos eredmények miként lehetnek ismertebbek a közvélemény előtt. Ehhez sok minden kell, például ismeretterjesztő előadás is. Ha erre kérnek, vállalom, minap jártam például Móron ezért. De másféle megközelítésekre is szükség van, például tévére, rádióra. Rövidesen útjára indít az egyházmegye az életműről egy médiában is nyomon követhető sorozatot.

- Mikor lehet őt oktatni?

- Egyelőre ettől sajnos még nagyon távol vagyunk.

- Úgy látom, az utóbbi időben a Prohászka személyét a liberális értelmiség részéről érintő támadások ereje mintha csillapodott volna. Változott a megítélés, vagy csak átmeneti tűzszünetről van szó?

- Nem tudok erre egyértelmű választ adni, én szeretném hinni, hogy már rendbe tettük a dolgokat. De félek attól, csak csendesedett a vihar. Annak idején, amikor az ilyen viták ismétlődtek, mindig igyekeztem azokat szakterületre, szakfórumokra terelni. Az Egyháztörténeti Szemle című lapban például vitáztam egy kollégával - korrekten, szakmai eszköztárral, indulatmentesen. Így a szakmai közvélemény számára nyitott kérdésekre sikerült választ adnunk. Ettől még az, hogy a közgondolkodásban, az ideológiák mentén, netán a politikai erők tüzében ki és mikor támad föl, kiszámíthatatlan. Hiszen a liberális közvéleményt a szakmai vita nem győzte meg, mert el sem érte. A meggyőzés és a megismertetés hosszú folyamat, amelynek még nagyon az elején tartunk.

- Mi a legfontosabb cáfolat? Vagy azt gondolja, ne ismételjük meg a vádat sem?

- Nem lenne értelme most ezeket részletezni. Összességében inkább azt tartom fontosnak, hogy az életmű egészéből ne szakítsunk ki mondatokat, és vegyük észre azt, amit egyébként elismert a másik fél is: hogy a Prohászkának tulajdonított zsidóellenesség nem faji alapú. Kritikai él van mögötte, amelyben általánosít. Ezzel valóban hibát követett el, de abban a korban mindenki általánosított, a zsidó szerzők is. Létezett az egyéniségének egy kimutatható gondolatfejlődése. Prohászka Ottokár élete végén olyan szövegeket írt, amelyek teljesen ellentmondanak a képnek, amit rá próbálnak erőltetni. Ha ezekkel a szövegekkel nem foglalkozunk vele kapcsolatban, akkor megcsaljuk magunkat.

- Emlékezetes eset szobrának ledöntése. Került elő abban az ügyben új adat?

- A szociáldemokraták, s nem is a kommunisták tették, amit tettek, de volt egyházi szervezet is, amely hibázott. Károlyi Mihály kifejezetten kérte, amikor hazakerült Párizsból, hogy a Károlyi-kertből tüntessék el Prohászka Ottokár szobrát, noha ő eskette meg annak idején. Az Esztergomi Érseki Hatóság, amely illetékes volt a területen, több megkeresés ellenére nem mozgatta a füle botját sem. Ezután történt, ami történt.

- Igaz, hogy Faludy György megbánta, hogy ott volt?

- Azt írta később, bánja, de nem ideológiai okokból, hanem csak azért, mert szobrokat döntögetni úgy általában barbár tett. De ennek a történetnek most nincs semmi aktualitása. Fontosabb cél, hogy jövő ilyenkorra, egy kerekebb évfordulón az újabb kutatási eredmények egy újabb tanulmánykötetben lássanak napvilágot.

- Prohászka életműve miért példa manapság?

- Nagyon sok tekintetben az. Mély, elkötelezett keresztény hit és egyházhűség élt benne, amely akkor sem csökkent, amikor az egyház igazságtalanul bánt vele. Nagyon mély volt szociális érzékenysége is, amit elméleti teoretikusként és gyakorló karitászként is képviselt. Valóban eladományozta mindenét. Ma, amikor a társadalom széles rétegei csúsznak le, ez roppant fontos példa. Az is, hogy nem indulatból vitázott ideológiai ellenfeleivel, hanem pontosan ismerte azok nézeteit. Liberalizmusról, szociáldemokráciáról hihetetlen tudással beszélt. Ez a fajta felkészültség nagyon fontos lenne ma, bármiféle értelmes dialógushoz.

A Székesfehérvári Egyházmegye püspöke és a Központi Szeminárium rektora várja a tudományos konferencia résztvevőit, amelyen Mózessy Gergely elnököl.  Előadást tart Kozák Péter, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Intézetének munkatársa, Pál Ferenc szombathelyi püspöki levéltáros és Frenyó Zoltán, az MTA Filozófia Kutatóintézetének volt munkatársa. Az emlékmisét Spányi Antal püspök celebrálja, majd a résztvevők koszorút helyeznek el Prohászka szobránál.