Demján legújabban aranyban utazik

Demján Sándor, Európa egyik legnagyobb befektetési társaságaként számon tartott, 300 milliárd forintra becsült vagyonú Trigránit Zrt. tulajdonosa legújabban aranyban utazik: magánemberként 25 százalékos tulajdonrészt vásárolt a befektetési aranypiacra belépő társaságban. A milliárdos vállalkozót ennek apropóján a magyar gazdaság helyzetéről is kérdeztük:

- Az arany ára az egekben szárnyal. Hosszú távon is erre lehet számítani?

- A gazdasági válság azt bizonyította, hogy aki korábban biztosnak gondolt értékpapírokba, befektetési alapokba vagy részvényekbe fektette a pénzét, komoly veszteségeket szenvedett. Megingott a befektetők bizalma, és felértékelődött a több lábon állás, a kockázatmegosztás és a biztonság. Évszázados tapasztalat, hogy krízisben az arany a legbiztosabb értékmegőrző eszköz. Magyarországon is egyre többen igyekeznek gondoskodni magukról. Az arany a legkisebb megtakarítással rendelkezők számára is elérhető, ráadásul bármikor hozzáférhető, rugalmasan pénzre váltható. Nemzetgazdasági szempontból is fontos, hogy legyen olyan megtakarítási forma, amely a polgárok számára  egyéb befektetési lehetőségek mellett  a legkisebb kockázatot jelenti.

- Az aranypiac nálunk, sőt a régióban is gyerekcipőben jár. Mekkorára becsüli a lehetséges forgalmat?

-  Úgy 510 milliárd forint közé tehető. Ez egyelőre elenyésző a hazai háztartások 28 ezer milliárd forintos bruttó pénzügyi vagyonához képest. A célunk az arány jelentős növelése, sőt, az országhatáron átlépve a regionális piacvezető szerepet is szeretnénk megszerezni.
 
- Nemrég bankot is alapított. A pénzügyi vállalkozások az eddigiekhez képest új irányt jelentenek?

- Elhatároztam, hogy a jövőben különböző társaságokat hozok létre, amelyekbe a magyar lakosságot szeretném bevonni. Ezekben a cégekben én csak egy bizonyos tőkehányaddal veszek részt, elsősorban az ötleteimet, a szellemi tőkémet, az üzleti, irányítási tapasztalataimat adom hozzájuk. A bank és a befektetési társaság az elsők a sorban, de több, adott esetben meglepő vállalkozás is van előkészületben, amelyekről egyelőre többet nem árulnék el.
 
- Gyakran kemény kritikával illette az aktuális gazdaságpolitikát, sajtótájékoztatóján most is hangsúlyozta, hogy hazánkban az előrelépéshez hiányzik az összefogás. Mostanában az országban minden erről szól. Ön hogyan gondolja az összefogást?

- A gazdaságban össze kell rakni a kis tőkéket, társulni kell. Sajnos erre nálunk kevés a hajlandóság. Személy szerint a szövetkezeti formák, a társas vállalkozások híve vagyok. Ilyen módon ugyanis pótolni lehet a tőkehiányt, amivel a gazdaság évtizedek óta küzd. Sajnálatos módon eddig a jelentős uniós források nem a gazdaságba irányultak, nem a tőkepótlást szolgálták, hanem jellemzően olyan létesítményeket hoztak lére, amelyek újabb költségvetési kiadásokat igényelnek. Holott a termelést kellene minden eszközzel támogatni. Régi vesszőparipám, hogy csak így jön létre a bővített újratermelés, ami az ország felemelkedésének, a szegénység eltüntetésének az alapja.

- Ön szerint miként lehet a gazdaságot helyrehozni?

-  Például a jó, sikeres modellek másolásával. Nemrég a rádióban hallottam, hogy ma Magyarországon negyven cigány család tíz hektáron intenzív zöldségtermesztést folytat. Megélnek belőle, nem szorulnak segélyre. Ez a modell  szerintem  alkalmas lenne arra, hogy sokszor negyven család számára megoldást jelentsen. Az állam szerepe a modellben az integráció, a védőernyő megteremtése. Annak idején, az áfészek a szakcsoportokban lényegében ezt valósítottak meg, de ilyen volt a bedolgozói rendszer is. Fontos feltétel még az adóterhek csökkentése. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy a termelésről le kell venni az adókat. Ez a versenyképesség alapja. A kitörési pont pedig az élelmiszer-gazdaság. Lehet, hogy meglepő, de szerintem Európa néhány évtized múlva éhezni fog, nem lesz elegendő az élelem, amit megtermel.
 
- Az agrárminisztérium legújabb javaslata szerint öt százalékra kellene csökkenteni az élelmiszerek áfáját, miközben a nemzetgazdasági miniszter élénken tiltakozik ellene. Ön szerint?

-  A konvergenciaprogramot végre kell hajtani, Matolcsy úr számára nyilvánvalóan a költségvetési hiánycél betartása a fontos. Hosszú távon azonban egyetértek az áfacsökkentéssel. Ez szociális kérdés is, fontos, hogy a szegények olcsó élelmiszerekhez jussanak. Előbb azonban a versenyképes termelői hátteret kell megteremteni. Ma nem versenyképesek a meghatározó ágazatok, mert korlátlanul jön be az olcsó import. Svájcban például mélyhűtött tőkehúst nem lehet árusítani. Vajon miért? Mert friss húst az üzletekbe csak bizonyos távolságon belülről lehet szállítani, tehát a közeli svájci termelőktől kell felvásárolni. Szinte hihetetlen, de nálunk a gazdálkodók legnagyobb gondja, hogy hét végére szinte lehetetlen munkaerőt találni. Miközben óriási a munkanélküliség!
 
- Ön a VOSZ-nak és az Országos Takarékszövetkezetek Szövetségének is elnöke, és szorgalmazója a Széchenyi-kártya program bővítésének, valamint a takarékszövetkezetek megerősítésének. Hol tartanak ezek a tervek?

-  Az agrár Széchenyi-kártya bevezetése komoly előrelépés lesz az agrárvállalkozások versenyképességének javításában, eddig ki voltak zárva a kkv-knak nyújtott kedvezményes finanszírozási lehetőségből. A bevezetés már szervezés alatt van, várhatóan még a nyáron sor kerül rá. A kormány és a takarékszövetkezetek között is folynak a tárgyalások, bízom benne, hogy a nyár közepétől már bővülhet a szövetkezeti hitelezési tevékenység.