A zabolátlan magyar mágnás példaképpé nemesült

Az első magyar miniszterelnök, gróf Batthyány Lajosra megkülönböztetett tisztelettel emlékeznek Bicskén a tragikusan felemelő október 6-iki tisztelgéssel, annál is inkább, mivel a bicskei kastély egykor ura, a helyi földesúr és felvilágosult nemes Batthyány Kázmér közeli rokona volt az 1848-as hősnek. A két Batthyány teljes vagyonát is feláldozta a magyar szabadság oltárán, Kázmér számkivetetté lett, Lajos pedig az életét adta a haza üdvéért.

A városi ünnepségen ezúttal is az általános iskolások jelentek meg, Sulyokné Guba Judit helyi képviselő és Tessely Zoltán polgármester köszöntötték rövid beszéddel őket. A polgármester a gyerekekhez szólván hangsúlyozta: milyen példával szolgálhat nekik ma a hős előd tette. Nemzeti érzéseink, szabadság iránti elkötelezettségünk akkor is iránytűként vezethetnek bennünket, ha nem fenyeget az elnyomás, életünk nem forog veszélyben. Magyarságtudatunk ma is fontos eleme identitásunknak, hangsúlyozta.

A Szent László Általános Iskola hatodik osztályosai kiváló dramaturgiával összeállított emlékműsorában az aradi hősök, a honvédsereg tábornokainak utolsó órái elevenedtek meg, a maguk tragikusan magasztos hangulatában. Elhangzottak a nevek, amelyeket nem lehet elégszer hangoztatni, hogy bevésődjenek a tudatba, köztük azoké is, akik bár magyarul is alig tudtak, vérüket, életüket adták szeretett hazájukért, a szabadság és függetlenség ügyéért. Az általános iskolás korú gyermekeknek is átélhető és megjárható a mélység, amely a halál előtti pillanatokból süvít, ez látszott az alig tizenkét-tizenhárom éves előadókon is. A múltidézés misztériuma a hatalmas nemzetiszín zászló alatt, az egyenként meggyújtott gyertyák lobogó lángjainál hatott a nézőtéren ülőkre is. Felkészítő tanáraik, Magyar Eleonóra és Hujber Orsolya láthatóan el is magyarázták a gyerekeknek, mi történt 1849-ben.

Hogy még emlékezetesebbé tegyék a jeles évfordulót, a város pályázatot írt ki Batthyány Lajos miniszterelnökről írandó esszére, illetve rajzok készítésére. A díjakat Tessely Zoltán polgármester adta át a legjobb alkotások készítőinek. A két legjobb esszét Szili Enikő és Illés Amanda, a Csokonai Vitéz Mihály általános Iskola 7/f. osztályos tanulói írták, a legjobb rajzokat Kocsis Péter (3.), Bakán Péter (2.) és Kovács Elizabet alkották.

Illés Szabolcs középiskolai tanár a hagyománytól teljesen eltérő módon idézte meg a gróf miniszterelnök személyét. A tanár a kor szakértője, kutatója, alaposan utánajárt a mártír miniszterelnök élete eseményeinek. Batthyány Lajos zabolátlan, párbajhős, költekező, csábító férfi volt fiatal korában, még anyjával is pereskedett a szerinte neki jogosan járó örökségéért. Korabeli politikustársai sem éppen hízelgőn nyilatkoztak róla, midőn felsőházi politikusként csatlakozott az ellenzékiekhez, még mindig hírek jártak mulatozásairól, szabadszájúságáról. Ám 1848-ra a virtuskodó mágnásból elkötelezett hazafivá érett Batthyányt a történelmi pillanat felemelte, s ő maga is túllépett korábbi énjén. Illés Szabolcs tanár végigvezette hallgatóságát a személyiségfejlődés ezen izgalmas útján, amit a felnőttek értették és értékelték igazán.

Az első magyar miniszterelnöki székből a vérpadig vezetett gróf Batthyány sorsa, ahol annyi kegyelmet kapott, hogy akasztás helyett golyó általi halállal váltsa meg büntetését. Öngyilkossági kísérletet követett el, megvágta nyakát, emiatt döntöttek e másféle halálnem mellett bírái és hóhérai. Pesten végezték ki, míg a többieket Aradon, s bár testét jeltelen sírba akarta temettetni a hatalom, hívei ellopták azt, s a Ferenciek téri templom jeltelen, de szívben-lélekben nagyon is őrzött és jegyzett kriptájába temették. 1870-ben temették el újra, immár a Kerepesi temetőben, amely innentől fogva számít a nemzet panteonjának.