A város jelentett igazi kihívást Szikora Jánosnak, a színház új igazgatójának

Székesfehérvár - A megválasztása utáni sajtótájékoztatón elmondta: örömmel töltötte el, hogy nagy fölénnyel nyert, de meg is dobbant a szíve az óriási felelősségtől. Hiszen hatalmas a várakozás a nézők és az önkormányzat részéről is. Az új színházigazgatót kérdeztük.

Szabó Zoltán/Fejér Megyei Hírlap

Több mint egy éve nem volt  megválasztott igazgatója  a Vörösmarty Színháznak.  A fehérvári közgyűlés  harmadik nekifutásra döntött, a harmadik  pályázat eredményes  volt.  A színház igazgatója  2012. augusztus 1-jétől  Szikora  János. A magyar  színházi élet egyik legismertebb  egyénisége, több mint harminc éve van a pályán. Számos helyen dolgozott  (Pécs, Győr, Miskolc, Eger,  Budapest,  Szeged, Szolnok)  rendezőként, vezetőként. Legutóbb az Új Színház művészeti vezetője volt, ahonnan távozott.  A tegnapi közgyűlés után beszélgettünk.

- Annyi színház, rendezés, igazgatás után érdeklik még az új kihívások?

- A szakmai bizottságot a meghallgatás során azzal a kijelentésemmel sokkoltam, hogy engem a pályázatom megírásában nem a színház inspirált, hanem a város. Ezt őszintén így gondolom, hiszen több mint 30 éves szakmai múlt után az, hogy egy adott színpadon Gorkijt rendezek vagy Osztrovszkijt, Csehovot ilyen vagy olyan szereposztásban csinálom meg, az ambícionál, de nem jelent igazi kihívást. Viszont itt van egy város, hatalmas történelmi hagyományokkal, színháza pedig a város szívében egy hihetetlen kincses bányán "üldögél". Az a történelmi múlt, amely Fehérvárhoz kötődik, messzemenően nincs kiaknázva, kibányászva. Hihetetlenül érdekel és ambícionál a hatalmas múlttal, örökséggel rendelkező város animálása, ilyet még nem csináltam. Ez másfajta stílust és léptéket jelent, mint a színházban. A város lakosságát megmozgató nagy, népünnepszerű eseményekre gondolok, melynek a történelmi város épületei adják a díszletét. Színház jellegű ez is, de egészen más, mint amit az évadban a színpadon csinálunk.

- Nagy a várakozás, az elvárás önnel, az új vezetővel szemben. Nyomasztja?

- Higgye el, van összehasonlítási alapom, hiszen sok vidéki városban dolgoztam, és dolgozom jelenleg is, rendezőként. Azt mondhatom, hogy Fehérvár anyagilag megkülönböztetetten támogatja a színházát. Az pedig elképzelhetetlen, hogy ilyen támogatással ne járjanak együtt megkülönböztetett elvárások is, melyeknek meg kell felelni.

- A színházi meghallgatásán elmondta, hogy a társulatot át kell alakítani, de ettől nem kell megijedni. Ez mit jelent?

- Abban a tekintetben szerencsés ez a kései kinevezés, hogy munkajogilag már nem vagyok abban a helyzetben, hogy bárkit elküldjek, de nem is hiányolom, hogy ez a lehetőség elszaladt előlem. Sokkal szívesebben töltök egy esztendőt a társulat tagjaival úgy, hogy közben figyelem a művészi teljesítményüket. Az egy éves együttműködés után tudok felelősségteljesen nyilatkozni arról, hogy ki az, akire számítok és kire nem.

- Az augusztus 1-jei megbízás annyit jelent, hogy kész műsort kap az első évadra Quintus Konrád megbízott igazgatótól és csapatától. Azt mondta, tetszik önnek a műsorterv.

- Nem is fogok hozzányúlni, partnerként és drukkerként segítek, hogy sikerüljön, hiszen ez már a közös felelősségünk. Ráadásul az évadban több olyan darab is szerepel, melyekre rendezőként már régóta fáj a fogam. Ilyen Herczeg Ferenc Bizánca, amelynek rendezését Konrád arra a Bagó Bertalanra  bízta, akit mint állandó rendezőt, a pályázatomban megneveztem.

- Ha már itt tartunk, kikből áll a csapata?

- A közgyűlésen is láthatta velem Csányi Jánost és Matúz Jánost. Rajtuk kívül Hargitai Iván  és Bagó Bertalan rendezőkkel képzelem a következő éveket. Velük művészeti vezetőként az Új Színházban építettem ki egy csapatot. Nagyon tehetségesek, ambíciózusak. Az, hogy nem ott valósítjuk meg, amit akartunk, hanem Fehérváron, a sors akarata.

- És a színészek?

- Színészeket nem tudok megnevezni. Augusztus 1-jén nem lehet már színészeket szerződtetni. A társulat alakítása későbbi feladat, egy évadot szerintem várni kell vele.

- Lesznek kísérletező, formabontó előadások? Ön arról volt ismert, hogy gyakran nem törődött azzal: "Kihajolni veszélyes". Megváltozott?

- Egy olyan színházban, ahol több mint 30 százalékkal csökkent a látogatottság, a kísérletezés nem lehet elsődleges szempont. Én magam az alternatív, avantgárd színházi világból jöttem, rendeztem esztétikai vagy politikai értelemben bortányos előadásokat. A vásottság nem múlt el teljesen, viszont ma már nem akarom felforgatni az egész színházat. Annyiban biztos változtam, hogy a kompromisszum készségem nagyobb, hiszen anélkül nem lehet valaki jó vezető. A sok buktató, padlózás megtanított erre. Van azonban egy határ, amit nálam nem lehet kikezdeni. Ez pedig a becsület.

Életpálya

Budapesten, 1950. október 9-én született. Az ELTE jogi karán 1975-ben végzett, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1979-ben  színházrendezői szakon  diplomázott. Színházi munkássága  a '70-es évek avantgárd csoportjai között kezdődött. A főiskola  után  a Pécsi Nemzeti Színházhoz  szerződött, a győri színház művészeti vezetője volt, dolgozott  Miskolcon, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója  volt, rendezett a Vígszínházban, a Pécsi Nemzeti Színházban, a Szegedi Nemzeti Színházban, öt évig a szolnoki  színház igazgatója volt. 2009-2012 között az Új Színház művészeti vezetője. Filmeket rendezett és játszott filmekben.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!