Találkozás a királynővel - Sass Sylvia Fehérváron lépett föl

A jelenleg Franciaországban élő művésznő (súlyos betegségéből felépülve) az utóbbi időben újra rendszeresen hangversenyezik Magyarországon, Fehérvárra a Mesterbérlet sorozat keretében érkezett  kiváló partnere, a vele szinte együtt lélegző, fantasztikus érzékenységgel muzsikáló Harazdy Miklós zongoraművész társaságában. Koncertjük gazdag, kifinomult ízléssel összeállított programja színes körképet adott több évszázad opera- és dalirodalmáról: Purcell, Händel, Mendelssohn, Wagner, Massenet, Bizet, Offenbach, Hahn és Donaudy darabjai mellett Kodály négy népdalfeldolgozását hallgathattuk meg.

 Az est egy manapság már igen ritka művészi alapállással szembesített bennünket. Sass Sylvia azon előadók közé tartozik, akiről lemezfelvételei keveset mondanak: a színpadi jelenlét, a kisugárzás, a személyiség varázsa elidegeníthetetlen alkotórésze az ő teljesítményének - egy operaénekes esetében szokatlan ilyet mondani, de fontosabb talán magánál az éneklésnél is. A hatást tovább mélyíti az a hihetetlen intelligencia és aprólékos műgond, mellyel az adott darab mélyére hatolva annak karakterét, a szöveg és a zene összefüggéseit, valamennyi hang jelentését, érzelmi tartalmát, szerepét a nagy egészben a lehető legaprólékosabban szemügyre veszi és egy ikonfestő gondosságával teszi láthatóvá  kézmozdulatokkal, arcjátékkal, a hang színezésével. Eközben - mint minden nagy előadóművészet - egynémely vonatkozásban a produkció óhatatlanul problematikussá válik: de ezek a problémák olyan szinten jelentkeznek, amelyekről közönséges énekes legfeljebb ha  álmodik...

Mert ne tagadjuk: néhány hang (főleg a mély regiszterben) fojtottan szólalt meg, s a szövegértéssel is akadhattak gondjaink. De ki tagadhatná, hogy a szünet  nélkül (!) előadott 75 perces program minden pillanata esemény volt? Ki nem ámult el rajta, hogy a ráadásokkal együtt összesen 16 darabban nem egy, de 16 Sass Sylviát láthatott, aki volt szerelmes nő, volt végzet asszonya, volt kacér párizsi kokott, volt vásárban nagy bevásárlást tartó háziasszony, s ki tudja, még mennyi minden? Ki vonná kétségbe, hogy minden mozdulata, ki- és bevonulása maximálisan a produkciót szolgálta? Ki látott már hasonlóan nagy ívű, a régi idők tragikáit idéző, igazi operai gesztusokat a Vörösmarty Színház szerény színpadán? Ki ne hódolna méltóságteljes, a maga művészi rangjához mindenkor méltó viselkedése előtt?  S ki szégyenkezne miatta, ha bevallja, hogy például a Magos kősziklának Kodály-féle feldolgozásával alighanem mindannyiunkat könnyekre fakasztott?

 Az idei koncertszezon krónikájába bekerül majd a szürke mondat: március 26-án Sass Sylvia ária- és dalestet adott Székesfehérváron. De mi, akik ott voltunk, emlékezni fogunk rá: több volt ez egy koncertnél - e szép tavaszi  estén egy királynővel találkoztunk.