Hagyományőrző tárgyak, nagyapáink technikájával

A kisfiúk általában mozdonyvezetők akarnak lenni. Esetleg pilóták, ritkább esetben orvosok. De hogy valaki már tíz évesen eldönti, mindenképpen kézműves lesz: olyanról keveset hallunk.

Lovász Lilla

Csont és fafaragásban, nemezelésben, papírmerítésben, korongozásban, csuhébábok készítésében és megannyi népi mesterségben otthon van Steixner István, aki azonban főállásban bőrműves - azaz bőrmíves. Hagyományőrző tárgyakat készít ugyanis, nagyapáink technikájával. Kezében megelevenedik a múlt: honfoglaló őseink veretes vagy vésett tarsolyait, alkarvédőit, gyönyörűen festett tegezeit, szkíta, illetve bőr rátétes nemezsüvegeit így bárki magára öltheti.
- Szerencsére egyre népszerűbb, hogy hétköznapi viseletünket hagyományos, honfoglaláskori magyar kiegészítőkkel színesítjük. Sokak oldalán látni díszes tarsolyokat, s van, aki telefonját őrzi ősi jelképekkel ellátott, esetleg rovásírásos tokban.  Mindig próbálok megfelelő támpontot adva, de együtt tervezni a megrendelővel, így tényleg egyedi darabok születhetnek - mondja a fiatal, abai kézműves.
Steixner István, mint kiderül, tízéves kora óta szerelmese a népi mesterségeknek. Igaz,  a rajongás tárgya először a rajztanárnő volt, ám a gyermekszerelemből hivatás lett.
- Az abai Sárvíz Művészeti Alapiskolában már alsós koromban tűzzománcot, ötvösséget, fafaragást tanultam, majd  beavattak a bőrművesség rejtelmeibe is. A középiskolában bőrműves szakon kezdtem tanulmányaimat, majd Dunaújvárosban folytattam bőrdíszműves szakon.
 Annyira testhezállónak bizonyult a bőrrel való munka, hogy István megkapta a Szakma Kiváló Tanulója címet. Egyik tanárának köszönhetően a népművészet felé vette az irányt. Több megyei, országos verseny, pályázat első helyezésével, különdíjakkal jutalmazták munkáját ipar- és népművészeti kategóriában. 2004-ben már kiállításon mutathatta meg tudását, azóta több tucat tárlaton, vásáron  láthatták az érdeklődők munkáit, illetve tanulhattak, vásárolhattak tőle.  
- Mindig igyekeztem minél több emberrel megismertetni a népi kézművesség szépségeit. Sokáig vezettem szakköröket, Sárbogárdon például halmozottan hátrányos, értelmi fogyatékos, illetve mozgássérült és vak gyerekeket is oktattam. Bizonyára kell ehhez egyfajta szociális érzékenység, tapasztalat, ám cserébe nagyon sok örömöt adnak a kicsik.
 Négy éve hivatásszerűen foglalkozik bőrművességgel. Az alkotótevékenységen kívül megrendelésre készít ékszereket, ruházati kiegészítőket, ám minden munkáját áthatja a hagyományőrzés tisztelete. 
- Úgy érzem, elsősorban a magyar szellemiség emlékeit kell ábrázolnom, múltunk tárgyai ugyanis bizonyítják, a történelem viharai nem változtathatnak meg egy népet. A magyarság csodálatos lelki- és formai világa több ezer évre tekint vissza. Ezt nem szabad semmibe vennünk, hiszen minden népnek büszkének kell lennie saját magára. Nekünk pedig tényleg van is mire.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!