Amikor csak a nincs van - jegyzet

Ugyanis ekkor fogadják el a költségvetést. És ebben szerepel az a tétel, amely egyik egyesületnek az életet, a másiknak meg a túlélést jelenheti. Mert tudjuk, mint az élet számtalan (majd mind) területét, a sportot is  a pénz működteti.  Lehet beszélni lokálpatriotizmusról, de tudomásul kell venni, az emberek azt a csapatot szeretik, amelyik megnyeri a mérkőzéseket, a bajnokságot a városnak. Lehetne példálózni azzal, hogy vannak Vidi hívők, akik a hírek szerint Paulo Sousa mellett akarnak tüntetni, pedig a csapatban nemhogy fehérvári, de magyar is alig van. Persze az is igaz, hogy legalább ennyien vannak ellene is, és sírják vissza a tavalyi bajnokcsapatot, megannyi fehérvári, magyar labdarúgóval. De az Alcoa Fehérvár kézilabdázóinak a jelentősebb meccseire is sokan kimennek, és a csapatban azt (is) szeretik, hogy a többség fiatal fehérvári tehetség.

Ám beszéljünk a költségvetésről, amelyet elfogadtak. Mint minden meccsnek, ennek is vannak nyertesei, vesztesei. A kézilabdázó hölgyek nyilván keveslik a tavalyinál kevesebb összeget, míg mások irigylik őket, hogy jé, mennyit kaptak. De hát a pénzből  semmi sem elég. Az úgynevezett „kicsik” pedig panaszkodnak, hiszen a kapott összeg sem sok, és támogatóra sincs reményük. Nem könnyű a vezetőknek a döntés, hiszen súlyozni kell a sportágak népszerűsége, eredményessége között, el kell dönteni, mennyire fontos a város hírnevét emelő versenysport, a diákok sportja, az egészséges életmód abc-jét jelentő tömegsport. Nem könnyű.  Nyilván a város vezetése többel is segítene, ha tudna. Székesfehérvár egyesületei, sportkedvelői nem panaszkodhatnak, mert itt a sportot értékének, fontosságának  megfelelően kezelik, támogatják. Lehetne több is? Na, persze, de mit tegyenek, ha leginkább csak a nincs van ? Mindenkit nem lehet támogatni, és bizony mindenkinek fájdalmas a nem: kimondani és hallani is.

De tudjuk: az igazság mindig odaát van